2017. április 25., kedd

Éjszakai játékok/Night Games (1980)

Éjszakai játékok/Night Games (1980)


Tárgyalandó filmünknél forduljunk ismét rendhagyó módon kedvenc moképes katalógusunkhoz:


A történet stimmel, ellentétben néhány egyéb korabeli kazettaborítóval itt elég pontos summázását kapjuk annak, hogy mi is vár ránk Roger Vadim filmjében.
A rossz kritikák ellenére (Leonard Maltin: „Nehéz megmondani, hogy Vadim viccel-e”; Timeout: „A legjobb dolog a filmmel kapcsolatban az, hogy 107 perc után vége van.”) én szimpatikusnak és ígéretesnek találtam a filmet - egészen a befejező tíz percig, de erről majd lentebb. A főszereplő, Cindy Pickett nem rossz, Barry Primus-t én Scorsese Boxcar Bertája óta nagyon bírom (kár, hogy itt a film harmadánál eltűnik), plusz itt van még nekünk Joanna Cassidy is a „Blade Runner” replikánsai közül. A látvány igényes, a nagy és gazdag villa szép szobabelsőket tár elénk, John Barry zenéje fülbemászó, a sztori meg érdekfeszítően halad előre, ráadásul egyre szürreálisabb lesz, amikor főhősnőnket egy furcsa maszkokban és jelmezekben felbukkanó alak kezdi látogatni éjszakánként, elűzve a nőből a fiatalkori sokkot. Arra viszont nagyon kíváncsi voltam, hogy mindez milyen végkifejlethez vezet. 



Nem túl fényeshez. Azt kellett megállapítanom, hogy a „Night Games” befejezése annyira gyengus, hogy látványosan romba dönt egy csomó mindent, ami korábban jó volt a filmben. Nem sikerült kiderítenem, hogy ez a lezárás valamilyen producer által a stábra erőltetett ötlet volt, vagy ilyesmi, de az tény, hogy a harmadrangú thrillereket idéző bunyó, és a „jól megtermett fazon hajkurászik egy sikoltozó nőt”-stílusú jelenetsor alaposan elsüllyeszti a produktumot. A jelenetbe ekkor belépő harmadik személy jelenléte pedig olyan szinten van beleerőszakolva az eseményekbe, hogy a néző talán még jobban elsüllyed a fotelben. Azt meg, hogy a látványos „minden jóra fordult”-véget mennyire vesszük be, már nem is kell a nézőre bízni, mert úgy nevetséges, ahogy van.
Összességében egy elszalasztott lehetőség a „Night Games”, bár ha a finálét máshová képzeljük, azért a figyelmünket le fogja kötni.

Végeredmény: Jól kezdődik, érdekesen folytatódik, majd a végére kitűzi a fehér zászlót - kár érte

A film: 5 pont