Török gyümölcs/Turks fruit/Turkish Delight (1973)

Török gyümölcs/Turks fruit/Turkish Delight (1973)

Erik, a szobrász az autóút szélén stoppolva nem is sejti, hogy a váratlanul fékező autóban élete szerelme mellé fog beszállni. A vörös hajú Olga nem sokat kéreti magát, amikor Erik tapogatni kezdi - és elkezdődik egy viharos szerelmi történet. A pár balesetet szenved, ezután az anyja eltiltja Olgát Eriktől, de az nem hagyja magát. Házasság, szenvedélyek, szakítás és sok-sok szex Paul Verhoeven rendezésében.

A ma már több mint 25 éve Hollywoodban munkálkodó Paul Verhoeven 1973-ban, még nemzeti színekben megalkotta azt a holland filmet, amelyet máig az ország legsikeresebb és legnépszerűbb mozgóképeként tartanak számon. A középpontban két elképesztő alakítás áll, a talán mindenki által ismert Rutger Hauer játssza Eriket, a vagány művészlelket; Hauer csodálatos figurát alkot, humor, szenvedélyesség és őrületes mennyiségű szexuális energia árad belőle. Monique van de Ven játssza Olgát, a vörös hajú lányt, akinek olykor gyerekes magatartása páratlan érzékiséggel társul. E női főszerepre eredetileg Willeke van Ammelrooy lett kiválasztva, aki azonban egyrészt túl drága lett volna a film költségvetéséhez mérten, másrészt pedig Ammelrooy nem akarta kopaszra nyíratni a fejét a befejező jelenetekhez. Így került a képbe Monique van de Ven, aki - ironikus módon - éppen ekkor hagyta ott a színésziskolát Maastrichtban.

A film erotikus epizódokkal (Erik gyors hódításaival) kezdődik, melyek humorosak (lásd babakocsi ringatása az ágy mellett, „akció” közben), és tele vannak meghökkentő ötletekkel (például Erik trófeás albuma), valamint mára már kultikus mondatokkal („I fuck better than God.” - ezért a mondatért egyébként a rendező apja annyira megharagudott, hogy nem volt hajlandó megnézni a filmet). Ami ezután következik, az Erik és Olga elsöprő szerelme, melynek nem állhat útjába sem a gyűlölködő anyós, sem a gazdagság csábítása. Egyvalami azonban igen: amikor a szex véget ér, Erik tehetetlenné válik, és az élet egyéb területein képtelen kiszolgálni Olgát. Verhoeven a humoros, eredeti, provokatív és néhol egyenesen sokkoló epizódok között Erik karakterére koncentrál. Egy szexualitásával és öntörvényűségével hódító férfi megtalálja az igazit egy egész életre, és döntő változásokon megy keresztül. A történet végére a szerelem végsőkig megható tragédiába torkollik (Erik és Olga közös olvasása valószínűleg mindenkit meg fog ríkatni), és az utolsó képsorokból sejthető, hogy Erik már sohasem lesz az, aki azelőtt volt.

Verhoeven filmje az idők folyamán igazi nemzeti kinccsé változott, és a közvélemény megkövetelte, hogy a rendező következő munkájában újra összehozza a van de Ven - Hauer párost. Ez meg is történt, a „Forró verejték”/Keetje Tippel című kosztümös drámában, amely szintén a legmagasabb nívót képviseli, de semmiképpen sem folytatása a Török gyümölcsnek.

Végeredmény: a „Love Story” drasztikusan; Hollandia, de egyben Európa filmtörténelmének egyik legcsodálatosabb filmje a szerelemről

A film: 10 pont