A horda/Nomads (1986)

A horda/Nomads (1986)

A fáradt, és végtelenségig túlórázó doktornőt egy különös pácienshez riasztják, a férfi ugyanis őrjöng, és franciául ordítozik. A doktornő később furcsa tüneteket érzékel magán, ugyanis más szemmel kezdi látni a világot, így egy idegen lakást, idegen nőt és különös, talán a múltban lezajlott jeleneteket él át…

… amelyek - helyes a megfejtés - a kórházban ordítozó férfi életéből származnak. A férfi kutató volt, beutazta az egész világot, majd megpróbált letelepedni feleségével együtt. Sok nyugalomra nem lelt, a garázsajtón ugyanis valakik fenyegető üzenetet festékszóróztak, és a háztömb körül egy fekete furgon körözött. A kissé zavarodott férfi hirtelen ötlettel követni kezdte a furgont, amelyben elvadult fiatalokat talált, akik a környezetük terrorizálásában élték ki magukat. És a legváratlanabb még hátravan: a banda és életmódja lenyűgözi a folyamatosan fotózó követőjét.

Ezt az érdekesnek tűnő sztorit (másodmagával) John McTiernan ötlötte ki és vitte filmre. John McTiernan… ismerős, miket is rendezett? Valami „Die Hard”-okat, amely cím talán ismerősen hangzik, mint ahogy a bennük főszerepet játszó Bruce Willisnek is e széria mozdította némileg előre a pályafutását. Ez volt 1988-ban, „A horda” pedig két évvel előtte keletkezett. Tárgyalt produkciónk egy ígéretes, sajátos hangulatú horrorfilm, amely sajnos nem tudja teljesen kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket. Rendkívül izgalmasak azok a jelenetek, amikor a Pierce Brosnan által játszott hősünk becserkészi a huligánokat, és sikátorról sikátorra követi őket. A néző valószínűleg igen kíváncsi lesz, hogy mi sül ki ebből, pláne, amikor az üldözöttekből üldöző válik. A végkifejlet azonban némileg lehűti a kedélyeket, legalábbis nekem kissé kurtán-furcsán megoldott, amolyan „jobban kiaknázhatták volna” volt a befejezés. Több jelenetet kellett volna Lesley-Anne Down-nak is adni, valahogy kevés emlékezetes momentuma van, holott azt a keveset nagyon jól játssza, és hát mégis csak érdekes dolgok történnek vele a film legelején. Még két dolgot fűznék hozzá McTiernan hordájához, az egyik, hogy végső megítélése nagyban függ attól, hogy az utolsó jelenetsor mennyire válik be a nézőnél (a két lehetséges reakció: „de gondolatébresztő”, illetve „na ne, ezt nem gondolják komolyan”), a másik meg hogy „A horda” azért - annak ellenére, hogy én túlzottan nem rajongok érte a számomra butuska befejezése miatt - messze jobb, mint a nyolcvanas évek sok-sok szemete, amit a műfajban elkövettek.

Végeredmény: Sokáig érdekfeszítő urbánus horror, amely a végére elég rendesen leereszt

A film: 6,5 pont