Isabella, duchessa dei diavoli (1969)

Isabella, duchessa dei diavoli (1969)

Isabella családját szeme láttára mészárolják le, a halálra rémült gyermek ezután egy cigánytáborba kerül, majd már szépséges hölgyként a gyilkosok látókörébe is. Nagyjából ennyi a története ennek az olasz kardozós filmnek, melyben a mutatós hősnőn, és az attraktív fényképezésen kívül sajnos nem sok pozitívum akad. A sztori ritka kiismerhetően halad előre, az alakítások átlagosak, a karakterek meg néha akkora baklövéseket követnek el, hogy a színészek helyében én speciel tiltakoztam volna, hogy ilyen bénaságot akarnak velem eljátszani. Ez különösen a negatív figurákra igaz, az egyik például annyira szánalmasan ostoba, hogy nagy nehezen lakat alá helyezett foglyát (történetesen Isabellát) simán kiviszi a tömlöcből, hogy aztán azt játszi könnyedséggel szabadítsák ki társai. Néhány katonát talán kellett volna vinni az útra, de hát nem lehet mindenre gondolni…

És hogy mi van még? Egy kis szex, Brigitte Skay sokat szerepel textilmentesen, valamint sorjáznak a gyengus vívójelenetek (Isabella például minden tanult katonánál jobban vív…). A rendezés középszerű, Bruno Corbucci (a nagy Sergio testvére) ráadásul a filmben hagy néhány vaskos történelmi tévedést, anakronizmust is, plusz egy nevetésre ingerlő „még a vak is látja, hogy hozzá sem ért”-pofont, amelyről csak a hangja árulja el, hogy pofon, vizuálisan az egészről lerí, hogy megjátszott (legalább más szögből vették volna fel…). Nagyon nem rajongtam még az ügyefogyott cigány hősszerelmes karakteréért sem, akit elkapnak, kicsit megkínoznak, erre kitálal, majd a gonoszaink magukkal viszik, erre ő bármelyik percben elszökhetne, de nem, ez még véletlenül sem jut az eszébe.

Összességében tehát egy butuska kalandfilmmel van dolgunk, amely maximum egyszer elszórakoztathat bennünket, ha épp nem várunk tőle túl sokat.

Végeredmény: Gyengécske kalandtúra halvány exploitation-elemekkel megtűzdelve - Beatrice Cenci, hol vagy?

A film: 5 pont