Két nunsploitation két évtizedből (1979, 1987)

Két nunsploitation két évtizedből (1979, 1987)

Híres-hírhedt (al)műfajunkkal, a nunsploitation-nel sokan próbálkoztak az évtizedek folyamán Európától Japánig, de legtöbbször a hetvenes években, amikor a softcore-erotikára a legnagyobb volt az igény. Többnyire horroriparosok műfaja volt ez, bár az is igaz, hogy igazi mesterek is alkottak benne (például Walerian Borowczyk, csak hogy a legnevesebbet említsem). Az alábbiakban két újabb kedvcsináló következik…

Kezdjük egy spanyol produkcióval, amely az

Inés de Villalonga 1870 (1979)

címet viseli, és amelyben Mónica Zanchi viszi a prímet nem is rosszul. Egy fiatal apácát játszik, aki szerelmes lesz egy menekülő úriemberbe, aki viszont eléggé lerobban attól, hogy átlövik a vállát egy muskétával. Túl sok izgalmas dolog ezután nem történik, viszont az egész film jól néz ki, az atmoszféra kellően túlfűtött, a befejezés meg elég drámai. Soha rosszabbat, bár azért jobb is jöhetne.

Hasonló történettel rukkol elő az olasz

La monaca di Monza/Sacrilege (1987)

című produkció, melyben egy zárda egyik szép jövő és karrier előtt álló apácája, Virginia Maria nem bír ellenállni egy szimpatikus fiatalember vonzerejének, és a bűn útjára téved. Giampaolo először csak az udvarról kiabál fel az apácák ablakába, majd bebocsátást nyer egy rácsos kapu mögé, de nem telik el sok idő, és könyörgésére vágyainak tárgya a rácsot is megnyitja. A férfiú ezután a némileg erőszakosabb énjét veszi elő (konkrétan megerőszakolja a nővért), de még ez sem lesz akadálya a kibontakozó szenvedélyes kapcsolatnak, mint ahogy az akadékoskodó főnővér, és a befalazott ablak sem.

A „La monaca di Monza” egy gondosan, igényesen elkészített darabja a műfajnak, viszont van egy nagy problémája, nevezetesen  sok újat nem mond, a szokásos sztorit meséli el kevés meglepetéssel, és teszi ezt néhol nyúlósan és szájbarágósan. A szereplők ellenben nem rosszak, Myriem Roussel ebben az évtizedben elég komoly névnek számított (Godard-filmek). A másik főszerepben Alessandro Gassmann látható (Törökfürdő, Özpetek), aki ekkor ha komor arcot vágott, megszólalásig hasonlított Tom Cruise-ra.

A műfaj trash-szerűbb darabjaihoz képest itt természetesen sokkal kevesebb a szex, de én ezt nem nevezném negatívumnak. Igazából csak a fentebb már említett kitalálhatóság ront az összképen.

A filmek: 6 és 8 pont