2021. május 4., kedd

The Devil Rides Out (1968)

The Devil Rides Out (1968) 

Dennis Wheatley regényének filmadaptációjában két férfi arra a megállapításra jut, hogy harmadik társuk, egy Simon nevű fiatalember (aki egyben védencük is) segítségre szorul. Simon furcsa baráti társasághoz csatlakozott az utóbbi időben, egy szektaféleséghez, melynek vezetője, Mocata valószínűleg tudja, hogy hogyan lehet eljutni a Gonoszhoz. Mocata végleg szolgálatába - és egyben a Gonosz szolgálatába - szeretné állítani a befolyásolható ifjoncot, a két barát azonban felveszi ellene a harcot. 

1968-ban megérett az idő, és elkészült az egyik valaha forgatott legszínvonalasabb Hammer-horror. Ezért a filmért nagy köszönet illeti a stúdiót, de Christopher Lee-t is, aki végig a produkció elkészítésére ösztönözte az illetékeseket (nem véletlen, hogy Lee a mai napig is az egyik kedvencének nevezi a „The Devil…”-t). Irgalmatlanul pergő a film, Terence Fisher rendezőnek egyszerűen minden bejön, a gonosz erők összecsapása a körben fekvő, és onnan nem mozduló főszereplőkkel, egy erdei szektagyűlés, de még egy remek autós üldözés után is áldani fogjuk a Hammer-specialista direktor nevét. És akkor még el sem kezdtem méltatni a színészgárdát, amelyből Lee és Charles Gray nevét külön is ki kell emelnem. Gray-t többnyire az 1971-es James Bondból („Gyémántok az örökkévalóságnak”) ismerhetjük mint Ernst Stavro Blofeld, de itt, Mocata szerepében valósággal brillírozik. Hipnotikus orgánuma, pillantásai szinte erre a szerepre teremtették, és boldogok lehetünk, hogy a vezetőség őt, és nem Gert Fröbét („Goldfinger”, ha már a James Bondokat említettem) választotta, holott utóbbi állt a kívánságlista első helyén. 





Érdekesség még, hogy Amerikában a forgalmazónak nem tetszett a cím; úgy gondolták, a „rides out” miatt az emberek majd azt fogják hinni, hogy tehéncsordát legeltető cowboyokról szóló filmre vettek jegyet, ezért rövid úton „The Devil’s Bride”-ra változtatták azt. Rides out, vagy Bride, édesmindegy: a filmnek akár „Szektagyűlés ebéd után” is lehetne a címe, akkor is remekül muzsikálna, így, Fisher vezényletére, és Richard Matheson szkriptjéből összerakva.

Végeredmény: a nagybetűs Hammer-horrorfilm

A film: 10 pont

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése