2014. december 7., vasárnap

Tortúra/Misery (1990)

Tortúra/Misery (1990)


Paul Sheldon leüti az utolsó betűket a kéziratban, hörpint a pezsgőjéből és cigire gyújt. Messze földön híres regénysorozata újabb darabján van túl, már csak a kéziratot kell elvinni a nagyvárosba, Sheldon ugyanis az isten háta mögött szokta megtalálni az ihletet, egy hófödte szállodában. Ekkor óriási bajba kerül: útközben hóvihar tör rá, autója lerepül az útról, ő meg kissé összetöri magát. Talán ott is maradna holtan az autója rabjaként, ha nem találna rá Annie Wilkes, aki elviszi magához. Az ex-ápolónő ellátja Sheldon sebeit (a férfi képtelen lábra állni), így úgy tűnik, minden jóra fordul. Annie azonban az író megrögzött rajongója, és amikor világossá válik, hogy a tébolyodott nő örökre magánál akarja tartani, elkezdődnek a borzalmak…

Stephen King nem akarta eladni a „Tortúra” megfilmesítési jogait, de aztán engedett Rob Reinernek, mivel az korábban egy, az író által is elismert adaptációt tett le az asztalra („Állj mellém!”/Stand by Me, 1986). King mindezzel nagyon jót cselekedett, hiszen egy fenomenális horror-thriller keveredett ki a dologból. Ahogy egy színvonalas horrorfilmnél szokás, az atmoszféra és az alakítások viszik a prímet, bár van egy-két véresebb jelenet is. William Hurt, Harrison Ford, Michael Douglas, Al Pacino, Robert De Niro, Gene Hackman, Richard Dreyfuss, Robert Redford, Warren Beatty - vajon mi a közös bennük? Nos, őket mind-mind felhívták Reinerék, hogy ugyan nem lenne-e kedvük eljátszani Sheldon szerepét. Nem volt kedvük. Ekkor, már a kétségbeesés küszöbén kaparták elő az ekkoriban nem túl jó passzban lévő James Caan-t, aki igen jó teljesítményt nyújt. De aki mindent és mindenkit túlszárnyal, az Kathy Bates. Bates a színpadról került e filmbe, a Hollywood által nem dróton rángatott Castle Rock pedig megengedhette magának, hogy egy addig főleg csak sorozatokban és színházban játszó ismeretlent tegyen a női főszerepbe. A végeredmény hihetetlen lett, Bates olyan ijesztő, hogy a néző Caan-nal együtt vállvetve retteg, amikor csak Wilkes feltűnik az ágy lábánál. A mellékszereplők szintén remekelnek, különösen Richard Farnsworth mint helyi seriff, akit csak nem akar békén hagyni az író rejtélyes eltűnése.




Az egyik leghírhedtebb jelenet - amikor Annie enyhén brutális dolgokat művel Sheldon lábával - szintén befolyással volt a stábra, egészen pontosan a rendező személyére. Az eredeti elképzelés, a „megbéklyózás” elrettentette George Roy Hill-t, mire Reinernek elege lett, és maga vállalta a rendezést (és ekkor még a szereplőválogatás előtt voltunk…). És hogy a forgatókönyvíró William Goldman szaktekintélyt is kihozzák a sodrából: a jelenet végül megváltoztatva került a végső vágásba, ami Goldman-nél számos dührohamot okozott (bővebbet lehet olvasni minderről Goldman „Mit is hazudtam?” című művében, amely a világ egyik legjobb könyve, amit valaha filmekről írtak).

No de a lényeg: a rendezés, a hangulat elsőrangú, a suspense működik, a kulcsszereplő Bates teljesítményére pedig nem lehet jelzőket találni (ő ellenben ezért talált egy Oscar-díjat).

A dvd az Intercom mára már alig-alig beszerezhető kiadványa a klasszikus - és kifogástalan - szinkronnal (Molnár Piroska, Tordy Géza), sajnos egy fia extra nélkül.

Végeredmény: Kitűnő King-adaptáció, közel a Ragyogáshoz

A film: 10 pont
A dvd: 7 pont


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése