Tortúra/Misery (1990)
Paul Sheldon leüti az utolsó betűket a kéziratban, hörpint a
pezsgőjéből és cigire gyújt. Messze földön híres regénysorozata újabb darabján
van túl, már csak a kéziratot kell elvinni a nagyvárosba, Sheldon ugyanis az
isten háta mögött szokta megtalálni az ihletet, egy hófödte szállodában. Ekkor
óriási bajba kerül: útközben hóvihar tör rá, autója lerepül az útról, ő meg
kissé összetöri magát. Talán ott is maradna holtan az autója rabjaként, ha nem
találna rá Annie Wilkes, aki elviszi magához. Az ex-ápolónő ellátja Sheldon
sebeit (a férfi képtelen lábra állni), így úgy tűnik, minden jóra fordul. Annie
azonban az író megrögzött rajongója, és amikor világossá válik, hogy a
tébolyodott nő örökre magánál akarja tartani, elkezdődnek a borzalmak…
Stephen King nem akarta eladni a „Tortúra” megfilmesítési
jogait, de aztán engedett Rob Reinernek, mivel az korábban egy, az író által is
elismert adaptációt tett le az asztalra („Állj mellém!”/Stand by Me, 1986).
King mindezzel nagyon jót cselekedett, hiszen egy fenomenális horror-thriller
keveredett ki a dologból. Ahogy egy színvonalas horrorfilmnél szokás, az
atmoszféra és az alakítások viszik a prímet, bár van egy-két véresebb jelenet
is. William Hurt, Harrison Ford, Michael Douglas, Al Pacino, Robert De Niro,
Gene Hackman, Richard Dreyfuss, Robert Redford, Warren Beatty - vajon mi a
közös bennük? Nos, őket mind-mind felhívták Reinerék, hogy ugyan nem lenne-e
kedvük eljátszani Sheldon szerepét. Nem volt kedvük. Ekkor, már a kétségbeesés
küszöbén kaparták elő az ekkoriban nem túl jó passzban lévő James Caan-t, aki
igen jó teljesítményt nyújt. De aki mindent és mindenkit túlszárnyal, az Kathy
Bates. Bates a színpadról került e filmbe, a Hollywood által nem dróton
rángatott Castle Rock pedig megengedhette magának, hogy egy addig főleg csak
sorozatokban és színházban játszó ismeretlent tegyen a női főszerepbe. A
végeredmény hihetetlen lett, Bates olyan ijesztő, hogy a néző Caan-nal együtt
vállvetve retteg, amikor csak Wilkes feltűnik az ágy lábánál. A mellékszereplők
szintén remekelnek, különösen Richard Farnsworth mint helyi seriff, akit csak
nem akar békén hagyni az író rejtélyes eltűnése.
Az egyik leghírhedtebb jelenet - amikor Annie enyhén
brutális dolgokat művel Sheldon lábával - szintén befolyással volt a stábra,
egészen pontosan a rendező személyére. Az eredeti elképzelés, a „megbéklyózás”
elrettentette George Roy Hill-t, mire Reinernek elege lett, és maga vállalta a
rendezést (és ekkor még a szereplőválogatás előtt voltunk…). És hogy a
forgatókönyvíró William Goldman szaktekintélyt is kihozzák a sodrából: a
jelenet végül megváltoztatva került a végső vágásba, ami Goldman-nél számos dührohamot
okozott (bővebbet lehet olvasni minderről Goldman „Mit is hazudtam?” című
művében, amely a világ egyik legjobb könyve, amit valaha filmekről írtak).
No de a lényeg: a rendezés, a hangulat elsőrangú, a suspense
működik, a kulcsszereplő Bates teljesítményére pedig nem lehet jelzőket találni
(ő ellenben ezért talált egy Oscar-díjat).
A dvd az Intercom mára már alig-alig beszerezhető kiadványa
a klasszikus - és kifogástalan - szinkronnal (Molnár Piroska, Tordy Géza),
sajnos egy fia extra nélkül.
Végeredmény: Kitűnő King-adaptáció, közel a Ragyogáshoz
A film: 10 pont
A dvd: 7 pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése