2015. július 15., szerda

Fruits of Passion/Les fruits de la passion (1981)

Fruits of Passion/Les fruits de la passion (1981)


A Távol-Keleten járunk, valamikor a 20. század elején: O, a szépséges fiatal lány elhatározza, hogy mindenben aláveti magát Sir Stephen-nek, urának és parancsolójának. Sir Stephen O-t egy bordélyházba viszi, ahol alapos betanításnak vetik alá a csak és kizárólag uráról álmodozó szépséget. Eközben egy, a bordélyház ablaka alatt lakó fiú távolról is beleszeret az ablakában szomorkodó O-ba, és hogy megkaphassa, jó pénzért csatlakozik a kormányzat ellen lázadókhoz…

A klasszikus, 1975-ös „O története” Keleten játszódó folytatásához van szerencsénk, amely szintén az 1998-ban elhunyt Dominique Aury írására támaszkodik. A film elején megismerkedünk a bordélyház lakóival és szabályaival, utóbbiak igen szigorúak, a legkeményebb büntetés (nem megfelelő szolgáltatás esetén) a soha véget nem érő gyönyör érzete, amit egy vasból készült kínzóeszközbe kötözve az áldozatnak kiállnia. A lakók között van apamániás, és filmszerepekre vágyó prostituált is, a „boltot” pedig egy transzvesztita vezeti. Ebbe a miliőbe kerül tehát O, és néhány nap elteltével már kuncsaftokat is fogad, nem sejtve, hogy ablaka alatt valaki epekedik utána.

Elég nagy elvárásaim voltak a „keleti O” irányában, hiszen az 1975-ös film Corinne Clery-vel egy igazi erotikus klasszikusnak mondható. Csodák csodájára nem kellett csalódnom, mint oly sok más sequel esetében, a „Fruits of Passion” ugyanis egy nagyon érdekes darab. Vannak kőkemény szexjelenetek, és legnagyobb megdöbbenésemre nem szimulált orális szex is, de mégis sok idő jut a karakterekre, és magának a filmnek van egy sajátos, majdhogynem szomorú hangulata. Még azt sem mondhatom, hogy a szereplők vinnék a hátukon a filmet, hiszen az O-t játszó Isabelle Illiers-nek szinte semmi dolga nincs a bánatos, ábrándozó révedésen kívül (az más kérdés, hogy nyilván főként testi adottságai miatt igazolták le az alkotók), Klaus Kinski elég furcsa ebben a szerepben (és nem jobb Anthony Steel-nél), az álmodozó fiúcskát meg akár az újságkihordóval is eljátszathatták volna.




Ami viszont igazán nívós, az a technikai megvalósítás, és a rendezés (Shûji Terayama). Remek a fényképezés és a zene, a sajátos hangulatról meg már megemlékeztem fentebb. A rendező már-már művészfilmes beállításokat alkalmaz, de a filmre az első perctől az utolsóig jó ránézni. Régóta nem csalódtam ekkorát pozitívan filmen, különösen egy kultfilm folytatásán, de a „Fruits of Passion” ezt elérte, ráadásul már a nyolcvanas években, amikor az erotikus filmnek már kezdett leáldozni a csillaga. Aki szerette az 1975-ös O-t, az szeretni fogja ezt a filmet is.

Végeredmény: O Keleten - egyszerű sztori, tökéletes technikai megvalósítás, nem tucaterotika

A film: 10 pont    


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése