Swedish Erotica - Christina Lindberg
filmjei
Abban az időben Skandinávia
férfilakosságának nagy százaléka róla álmodozott. Többnyire bánatos
arckifejezésével, tipikus „schoolgirl”-megjelenésével és gyakori ruhátlan
szerepeivel ő volt a vágyakozás tárgya. Christina Lindbergről van szó, aki
különösen a hetvenes évek elején volt sikeres. Erotikus filmjei után sikerei
csúcsára ért, amikor elvállalta a megrögzött Tarantino-rajongók számára is
ismert, kultikus „Thriller: A Cruel Picture” című exploitation/bosszúdrámát,
amelyben még a fél szemét is kiszúrják. Lindberg népszerűsége egyébként az
évtized második felétől kezdett homályosulni, amikor a hardcore-szerepekre nem
volt hajlandó. Összeerotizált vagyonkáját azonban sikeresen fektette be, és
azóta is boldogan él (az újságíró szakmában), a filmvilágtól némileg
eltávolodva. A Revelation névre hallgató dvd-kiadó gondolt egyet, és egy
triplalemezes kiadvánnyal hódolt a svéd szépség előtt.
A kiadás első lemezén még
nélkülöznünk kell Lindberg kisasszonyt, ez ugyanis az
Ur kärlekens sprak/Language of Love
(1969)
című oktatófilm, de annyi
erővel akár biológiaórának is nevezhetnénk. Két férfi, és két női
pszichológus/szexológus/orvos/szaki összeül egy szobában, és alapos ismereteket
nyújt át verbálisan a nézőnek szex témájában. Egymás szóbeli lapogatása
közepette filmbejátszásokat is kapunk tőlük szexológiai kísérletekről, néhány
pár közösködéséről, majd az egyik férfi, egy orvos beszámolói következnek,
melyekben különböző nők témába vágó problémákkal keresik fel a doktor urat. Mai
szemmel nézve a film már az ártalmatlan kategóriájába tartozik, bár jó néhány férfi
és női nemi szervet is megcsodálhatunk extrém közelképeken, miközben a tudást
magából csak úgy ontó négyesünk kellemesen eliszogat és elüldögél a kényelmes kanapékon.
A második lemez már az egyik
Lindberg-klasszikust, az
Anita - ur en tonarsflickas
dagbok/Anita: Swedish Nymphet (1973)
című erotikus drámát
tartalmazza. A sztori egyszerű: a 16 éves Anita mindenkivel lefekszik, aki az
útjába kerül. Szerencséjére azonban találkozik egy fiatal, pszichológusi
pályára igyekvő fiúval (a fiatal Stellan Skarsgard, aki Hollywoodot ekkor még
csak az újságból ismerte), aki igyekszik kikúrálni őt - talán mondanom sem
kell, hogy közben bele is szeret, és a verbális gyógykezelés eleinte nem túl
sikeres. A filmmel az égvilágon semmi gond nincs, teljességgel nézhető.
A feketeleves a harmadik
lemezen található, az
Exponerad/Exposed (1971)
névre hallgató
Lindberg-film, amelyet szerény 36 országban tiltottak be. A történet itt is
távol áll a bonyolulttól, Lindberg Lenát játssza, aki nem nagyon tud dönteni
kortárs barátja, és a szadisztikus hajlamokkal bíró Helge között. Helge
meztelen fotókat készít róla, partikon felkínálja néhány vendégnek - aztán
viszont folyamatosan fut utána bocsánatot kérni. Mikor Lena és barátja között
nagyjából helyre jönnének a dolgok (az ugyanis lekevert neki egy jókorát,
hallva a partikról és Helgéről), annak anyja is belekavar a kapcsolatba egy
meggondolatlan beszólással (meglátja az egyik fotót, és lekurvázza Lenát),
ezért a film fináléja során újra Lena és Helge kettőse lép az előtérbe. Én
eddig a fináléig nem igazán értettem a tömeges betiltás okát, aztán az utolsó
tíz perc után már igen: Helge ekkor elég keményen tér a tárgyra, például
kikötözi az ágyhoz Lenát, és bicskájával elintézi, hogy annak hálóinge a selejt
kategóriájába kerüljön át (a bicska pedig még további szerephez is jut a
jelenet során).
A három mozgókép közül az
„Exposed” a legszínvonalasabb. A rendezés (Gustav Wiklund) itt a legérettebb,
van egy hangyányi szürrealizmus is, és hogy a lényeget ki ne felejtsem,
Lindberg kisasszony itt a legerotikusabb, szinte már a kamera is beindul rá,
amint meglátja. A dvd elég egyszerű kiadás, a kép egészen tűrhető, eredeti a
nyelv, angol felirattal. Sajnos semmi extra.
A filmek:
5,5, 8 és 10 pont
A dvd: 7
pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése