2016. július 13., szerda

Julia aka. Es war nicht die Nachtigall (1974)

Julia aka. Es war nicht die Nachtigall (1974)


Pauli nagyon nem érzi jól magát a vonaton, miközben apjához utazik. Kedélyállapotán sokat javít egy idősebb szőke nő jelenléte, aki nem sokat habozik, amikor egy másik férfi leszólítja. Hirtelen szenvedélyüknek végül Pauli is a tanúja lesz. A végállomáson Paulit már várja az apja, Ralph, aki kihasználva az alkalmat, bemutatja új szerelmét is, aki Pauli számára nem ismeretlen - igen, ő a szőke hölgy a vonatról…

Pauli ezután rájön arra, hogy a testi szerelemnek néha nem tesz jót, ha két nő között őrlődik az ember. A szőke mostoha anyuci rá is kiveti a hálóját, de a társasághoz csapódó Andrea is vonzó alternatívát jelent. Ragozom még egy kicsit a sztorit, próbálok még kihozni belőle valami érdekeset, ha már Sigi Rothemund rendezőnek ez nem igazán jött össze. Hogy rögtön pontosítsak, amit összehozott, az a botrányosan rossz kategóriájába is bőven beleesik.



Az egyetlen pozitív dolog Sylvia Kristel szépsége, minden más másod-, illetve harmadosztályú. Az erotikát két darab szexjelenet testesíti meg, az egyik az ágyba hozott reggeli szétdobálása közben, a másik a salakos teniszpályán, szakadó esőben zajlik, a végeredmény mindkét esetben mosógép után kiált. Sokkal többet nem lehet, és nem is érdemes megjegyezni e filmről, talán még annyit, hogy a Pauli apját játszó Jean-Claude Bouillon inkább a bátyjának, semmint az apjának néz ki, és hogy Kristelnek mennyivel jobb filmje a „La marge”, vagy az "Alice utolsó szökése", mint ez a hulladék.

Végeredmény: A softcore műfajában bőven lehetett szemetet gyártani - itt az élő példa

A film: 1 pont 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése