A fenyegetés/Unman, Wittering and Zigo (1971)
John Ebony érdekes szituációban van. A foglalkozására nézve
tanárember állást kap egy fiúiskolában, ahol már az első napon megdöbbentő
információkhoz jut: az osztály tanulói közlik vele, hogy elődjét bizony ők
tették el láb alól, miközben az a sziklás tengerparton sétált. Az igazgató nem
forszírozta a dolgot, a rendőrség nem vitte túlzásba a nyomozást, így a
gyilkosok most nyugodtan ülnek az iskolapadban - és szemrebbenés nélkül
fenyegetik meg Ebony-t…
Ez a rendkívül érdekes alaphelyzet szerencsére profi kezek
gondozásában bontakozik ki előttünk. John Mackenzie rendező (Hosszú nagypéntek, Pokoli utazás) remekül adagolja az
izgalmakat, peregnek a dialógusok, a diákok meg egyre fenyegetőbbek. Már alig
félóra után teljesen együtt érezhetünk Ebony-val, aki kényes helyzetbe kerül,
és legkevésbé a tananyag miatt, ráadásul szívszerelme sem nagyon hisz neki. Az
atmoszféra a tanteremben egyre fojtogatóbb, a diákok sorra aratják az új tanár
fölött a pszichológiai győzelmeket (ebből kifolyólag egyre szemtelenebbek is),
valószínűleg a néző sem tudna mit tenni hősünk helyében. David Hemmings
zseniális, mint sarokba szorított pedagógus, de a párját játszó Carolyn Seymour
is emlékezetes, különösen abban a briliáns tornatermi jelenetben, amikor egy
egész osztály fenyegeti erőszakkal pislákoló zseblámpák fényében.
Bár a film műfaja inkább thriller, illetve dráma, én azért
bőven ajánlanám a „harcedzettebb” szemeknek is, hiszen igen kemény
pszichológiai hadviselést láthatunk benne, nem éppen megszokott irányból.
Végeredmény: Fenomenális tantermi thriller - ez itt nem a
„Holt költők társasága”
A film: 10 pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése