The Wicker Man (1973)

The Wicker Man (1973)

Howie rendőr (Edward Woodward) egy szép napon kétségbeesett hangú levelet kap. A levélben egy fiatal lány, Rowan Morrison eltűnését jelentik be. Howie nem habozik sokáig, és a feltételezett bűneset helyszínére, egy messzi-messzi skót szigetre utazik. A szigeten azonban nem akarnak tudni Rowan Morrison eltűnéséről, a lányt ugyanis senki sem ismeri fel, még fényképről sem. Howie viszont nem az a fajta, aki könnyen feladja: nyomozni kezd, és bizony egyre több jel utal arra, hogy Rowan Morrison mégis a sziget lakója, és az élete nagy veszélyben lehet.

Ez a történet nem más, mint a filmtörténelem egyik legmegdöbbentőbb horrorfilmjének rövid vázlata. Aki a sztorit olvasva azt hiszi, hogy valamilyen szokványos „gonosz emberek elraboltak valakit, de a jó bácsi kiszabadítja, és elbánik a gonoszokkal”-filmről van szó, még csak közel sincs a megoldáshoz. Anthony Shaffer (akinek még például a „Mesterdetektív”, és a „Téboly” című remekműveket is köszönhetjük) forgatókönyve talán még jobban zavarba hozza a nézőt, mint magát a főszereplőt, Howie-t. A „The Wicker Man” egyébként nem csupán horrorfilm, hanem egyfajta musical is. Helyi népdalok sokasága szólal meg, szinte teljesen elvarázsolva a szigetre érkező idegent, és magát a nézőt is. Hipnotikus dalba kezd például a Britt Ekland alakította szőke szépség, aki mint egy szirén próbálja meg elcsábítani a döbbent rendőrt. Szintén lokális dallamok festik alá a májusfát körültáncoló gyerekeket, és a meztelenül tüzet ugró fiatal lányokat is. A sok „pogányság” alaposan felháborítja a vallásos jövevényt, az meg különösen, hogy a sziget ura, Lord Summerisle (vészjósló: Christopher Lee) mindezt teljesen természetesnek veszi, sőt, még bátorítja is a rituálékat. Miközben a sziget furcsa lakói folyamatosan ingerlik a rendőrt, és összekacsintanak a háta mögött, Howie egyre nagyobb erővel veti magát Rowan Morrison után. Nem veszi észre azonban azokat a nyomokat, melyek őt magát, és a nézőt a horrorfilmes történelem talán legmellbevágóbb, legfrusztrálóbb befejezéséhez vezetik.

A film elkészítése nem kevés gondba ütközött: elvileg tavaszi, napsütéses jeleneteket csak októberben-novemberben, óriási esők szüneteiben tudtak felvenni; Christopher Lee, aki végig támogatta a produkciót (alig várta, hogy szabaduljon a Hammer Drakula-skatulyájából) pénzspórolás okán teljesen ingyen vállalta szerepét, végül pedig magát a kész filmet is darabokra vagdosták, és 15 perccel kurtábban, 84 percesen mutatták be.

A „The Wicker Man” mára már kultikus alapmű lett. Roger Cormannek köszönhetően 15 soha nem látott perce is megkerült; az új jelenetek, ha lehet, még jobban elmélyítették az istenfélő rendőr karakterét.

A dvd-kiadás ennél szebb nem is lehetne: az egyik lemezen van az eredeti 84 perces moziverzió, a másikon a 99 perces rendezői változat, és temérdek extra: Christopher Lee-interjú, audiokommentár Robin Hardy rendező, Lee és Woodward közreműködésével (itt jegyezném meg, hogy Woodward még több mint harminc év elteltével is valami elképesztő orgánummal rendelkezik), 35 és 50 perces dokumentumfilmek, trailer. És van egy harmadik lemez is, ami egy audio CD, a film jellegzetes zenéjével. Mindez a szép és jó bőven elősegíti, hogy ez a klasszikus, kultikus horrorfilm végre a régóta megérdemelt fényben tündököljön.

Végeredmény: A kérdésre, hogy melyik Anglia legjobb horrorfilmje, a helyes válasz: The Wicker Man

  

A film: 10 pont

A dvd: 10 pont