Symptoms (1974)

 Symptoms (1974)

 

Két fiatal nő érkezik a vidéki házba. A ház környékén nem sokkal korábban eltűnt egy harmadik nő is, és talán ez lehet az oka annak, hogy a vendéglátó Helen igen zavartan kezd viselkedni. Vendége, Anne már jóval gyakorlatiasabb, de ő is megijed olyankor, amikor furcsa zajokat, padlónyikorgást hall a házban. Az épülethez tartozó lakban tartózkodó gondnok is nagyon furcsa ember, lehet, hogy neki is köze van az egyre félelmetesebb eseményekhez?

 

José Ramón Larraz nagyon termékeny volt az 1974-es évben, és bár a „Vampyres” című klasszikusa mindent elhomályosított, a „Symptoms” is népes rajongótábort mondhat magáénak. Nem véletlenül: attraktívan filmezett, hangulatában (és „késműködésében”) a Psychót idéző darabról van szó, amelyben az idő haladtával azért szépen gyarapodnak a hullák. Nagy csavarokat nem tartogat, viszont az egyszerű forgatókönyvet professzionálisan valósítja meg. Larraz a „Vampyres”-hez hasonlóan a countryside-ot egyszerre mutatja rejtélyesnek, szépnek és borzasztónak, a ház pedig halált tartogat a szereplők többsége számára. 

A filmnek sokáig nem létezett dvd-kiadása, aztán a BFI valóra váltotta sokak álmát, gyönyörű képminőségben hozta ki ezt a remekművet bluray-dvd kombón. 

Végeredmény: legalább olyan zseniális angol countryside horror, mint a "Vampyres", de vámpírfogak helyett ezúttal késsel

A film: 10 pont

A bluray-dvd: 10 pont

Faccia di spia aka. C.I.A. Secret Story (1975)

 Faccia di spia aka. C.I.A. Secret Story (1975)

 

Disznó-öböl akció, a Kennedy-gyilkosságok, Oswald, összeesküvés-elméletek - az író-rendező Giuseppe Ferrara filmje fejest ugrik az amerikai történelem vitatott pocsolyáiba, hogy az állóvizet alaposan felkavarja. Legalábbis a szándék ez lehetett, de a végeredmény az izgalmastól sajnos eléggé távol áll. Archív, eredeti felvételek keverednek élő szereplős, tehát megrendezett képsorokkal, és maradjunk annyiban, hogy a kettő közti különbség elég nyilvánvaló. Ferrara rengeteg (felesleges) dialógust is bevet, majd kimerítően megismerhetjük a gerillák (Che Guevara) vonulási szokásait, úgy tízpercenként meg felugatnak a géppisztolyok (kár, hogy - számomra elég érthetetlen módon - némely jelenetben nincs golyó ütötte lyuk az elhalálozókon, azok csak eljátsszák, hogy találat érte őket ). Úgy a film felénél járunk, amikor Ferrara bekeményít, és bedob néhány kínzási jelenetet, melyek eléggé meghökkentőek: egy nőt konzervdobozokra állítanak, majd egy rúdra kötözve megerőszakolnak, egy szerencsétlennek kilökdösik a bal szemét (ezt közvetlen közelről „csodálhatjuk”), és ami némely fórumon nagy felhördülést okozott, egy meztelen férfi péniszébe egy hosszú tűt szúrnak, és nekiállnak azt nyílt lánggal hevíteni.

 

Aztán ennek is vége szakad, végül Chilében kötünk ki, ahol a jól ismert Pinochet - Allende történet elevenedik meg előttünk nagy adag bombázással, plusz tűzharccal.

Sok szöveg, sok nívótlan jelenet, klisék, dokumentarista stílus (nevezhetjük Deodato-előfutárnak is akár) és még több unalom. Ez a „Faccia di spia”, melyet maximum egyszer érdemes megnézni, hogy aztán végleg a feledés homályába merüljön. 

Végeredmény: Gyenge közepest érő dokumentum-dráma 

A film: 5 pont