Faccia di spia aka. C.I.A. Secret Story (1975)
Disznó-öböl akció, a Kennedy-gyilkosságok, Oswald, összeesküvés-elméletek - az író-rendező Giuseppe Ferrara filmje fejest ugrik az amerikai történelem vitatott pocsolyáiba, hogy az állóvizet alaposan felkavarja. Legalábbis a szándék ez lehetett, de a végeredmény az izgalmastól sajnos eléggé távol áll. Archív, eredeti felvételek keverednek élő szereplős, tehát megrendezett képsorokkal, és maradjunk annyiban, hogy a kettő közti különbség elég nyilvánvaló. Ferrara rengeteg (felesleges) dialógust is bevet, majd kimerítően megismerhetjük a gerillák (Che Guevara) vonulási szokásait, úgy tízpercenként meg felugatnak a géppisztolyok (kár, hogy - számomra elég érthetetlen módon - némely jelenetben nincs golyó ütötte lyuk az elhalálozókon, azok csak eljátsszák, hogy találat érte őket ). Úgy a film felénél járunk, amikor Ferrara bekeményít, és bedob néhány kínzási jelenetet, melyek eléggé meghökkentőek: egy nőt konzervdobozokra állítanak, majd egy rúdra kötözve megerőszakolnak, egy szerencsétlennek kilökdösik a bal szemét (ezt közvetlen közelről „csodálhatjuk”), és ami némely fórumon nagy felhördülést okozott, egy meztelen férfi péniszébe egy hosszú tűt szúrnak, és nekiállnak azt nyílt lánggal hevíteni.
Aztán ennek is vége szakad, végül Chilében kötünk ki, ahol a jól ismert Pinochet - Allende történet elevenedik meg előttünk nagy adag bombázással, plusz tűzharccal.
Sok szöveg, sok nívótlan jelenet, klisék, dokumentarista stílus (nevezhetjük Deodato-előfutárnak is akár) és még több unalom. Ez a „Faccia di spia”, melyet maximum egyszer érdemes megnézni, hogy aztán végleg a feledés homályába merüljön.
Végeredmény: Gyenge közepest érő dokumentum-dráma
A film: 5 pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése