Angst (1983)

Angst (1983)

A férfi éppen szabadul a börtönből. Mások ilyenkor azzal foglalkoznak, hogy vajon mi várja őket odakint a szabad világban, hogy hová mennek, kit látogatnak meg először, és egyáltalán, hogy hogyan illeszkedjenek be következő életükbe. Ez a férfi ezzel szemben csak egy gondolatot forgat a fejében: hogyan, milyen körülmények között fog újra embert ölni. Nem is tétlenkedik sokáig, beveszi magát egy házba, és várja, hogy a lakók hazatérjenek…

Az „Angst” teljesen valós történet, az osztrák Werner Kniesek története, aki a filmben látható rémségeket 1980-ban követte el. Gerald Kargl rendező szinte dokumentarista stílusban tárja elénk az eseményeket, és ezt segítik a szórványos kommentárok a főszereplő részéről, melyek tartalmilag bizonyítják, hogy egy meglehetősen beteg elme szüleményei.

A férfi brutálisan gyilkolt, de a tettei rögtönzéseken alapultak. Időnként ugyan a kommentárjai során elejti, hogy „már volt is egy tervem”, de az igazság az, hogy tervszerűséget még véletlenül sem lehet felismerni cselekedetei során. A pszichopata csak egyetlen egy dolog után vágyakozik, és ez a gyilkolás. Teljesen mindegynek tűnik az áldozat személye, lehet egy taxisofőr, vagy akár egy eldugott ház lakója. Végül az utóbbiaknak jut ez a sors, egy idős asszony, a lánya és mozgássérült fia halnak szörnyű halált.

A film maga rendkívüli. Nem elég, hogy a nyers, oktalan erőszak jelen van, a dokumentarista jelleg, a történtek pontos felidézése miatt még egyfajta bizarr humor is átsüt a képernyőn a nézőre (ilyen például a család kutyájának játszadozása egy protézissel). De ami az „Angst” igazi klasszisát adja, az az, hogy technikailag utánozhatatlan. Elég, ha csak annyit mondok, hogy zene, és operatőri munka. A zene a fenomenális Klaus Schulze műve, aki az egy évvel korábbi ozploitation-klasszikus, a „Next of Kin” után ismét felülmúlhatatlanul szuggesztív elektronikus aláfestéssel rukkol elő. Ez a zene és a sorozatgyilkos bolyongása összepárosítva iszonyúan nyomasztó hangulatot eredményez. Zbigniew Rybczynski kamerakezelése szintén profi, talán a legjobb, amit Európában e műfajban ekkortájt elkövettek.

Nem egy könnyű, nyári esti szórakozás az „Angst”, azt meg kell hagyni, de aki megnézi, abban egészen biztos, hogy mély nyomokat fog hagyni. Igazán két dolog miatt inteném óva a megtekintéshez készülődő nézőt; az első a film egyetlen igazán brutális jelenete, egy késelés, amely kellő mértékben (vagy talán azon is túl) adagolja a vért, a másik pedig az, hogy lehetőleg ne várjunk konvencionális tetteket, elgondolásokat, eseménysorokat, menekülést, üldözést, lezárást a filmtől. Ugyanis minden - az igaz, és alapul szolgáló történetből kifolyólag - maximális autentikussággal kerül megjelenítésre. És mint tudjuk, a valóság néha nagyon messze van mindenfajta logikusságtól.

Végeredmény: Az egyik legemlékezetesebb sorozatgyilkos-film, amely sikeresen definiálja a kín fogalmát - minden oldalról

A film: 10 pont