Gyilkos kiáltás/The Shout (1978)
Furcsa idegen tűnik fel egy angol kisvárosban. A nagydarab
férfi ráakaszkodik egy házaspárra, amelyből a férj az otthoni hangstúdiójában
dolgozik, a feleség pedig időnként azon tépelődik, hogy merre is tart a
házasságuk. Az idegen azonban különös módon felkavarja az állóvizet a pár
életében: elképesztő dolgokat mesél nekik korábbi életéről, és azt is állítja,
hogy elsajátította a gyilkos kiáltás képességét, vagyis akkorát tud ordítani,
hogy körülötte mindenki szörnyethal…
Jerzy Skolimowski a hetvenes évek egyik legkülönösebb (és
leglenyűgözőbb) hangulatú filmjét varázsolta vászonra. A produkció legnagyobb erőssége
a hangulat mellett három főszereplője alakítása; John Hurt-ről valószínűleg
mindenki tudja, hogy minden filmjében első osztályú, Susannah York a
hatvanas-hetvenes évek egyik legragyogóbb angol színésznője volt (sajnos
2011-ben eltávozott közülünk), de amit Alan Bates művel ebben a szűk másfél
órában, annak magasztalására talán ennek a blognak az egész tárhelye kevés
lenne, nemhogy ez a bejegyzés. Bates elképesztő fizikai jelenlétét még zavarba
ejtő karaktere is tetézi, és ebből így együtt egy igen ijesztő figura kerül ki,
akiről egyszerűen nem tudjuk levenni a szemünket. És a gyilkos kiáltás sem
blöff. Amikor Bates felszívja magát, és irgalmatlan erővel üvölteni kezd, az
bizony nem akármilyen élmény, ráadásul ezeket a jeleneteket az alkotók is
remekül oldották meg.
A történetvezetés amúgy szándékosan összezavaró, hiszen a
szereplőink közül kettő a film kerettörténetében is feltűnik (York csak
később), egy szanatórium ápoltjait és ápolóit látjuk, valamint egy krikett
meccset. Bates itt, egy bódéban kezdi mesélni történetét (a szemlátomást
megilletődött Tim Curry-nek) az idegenről, az általa okozott szerelmi háromszögről
és a pusztulást hozó kiáltásról. A kerettörténethez néha még visszatérünk, de a
lényeget innentől a misztikum, az erotika és természetesen Alan Bates jelenti.
Ezt a (Cannes-ban Arany Pálmát nyert) remekművet csak
ajánlani tudom, mert bár a hagyományos értelemben vett fizikai horror nagyon
kevés benne, ám letaglózó atmoszférája és fő karaktere nem akármilyen élményt
fog jelenteni a nézőnek.
A „Gyilkos kiáltás” idehaza videokazettán jelent meg
feliratosan a Mokép jóvoltából, de létezik hozzá egy nem rossz szinkron is.
Külhonban szép kiadásokat élt már meg, magyar változatban minden bizonnyal az
év megjelenése lenne…
Végeredmény: Bizarr, szürreális, zseniális
A film: 10 pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése