Vanessa (1977)

Vanessa (1977)

A címszereplő lányka egy szigorú katolikus iskolában tengeti napjait, és amikor bekapcsolódunk életének egy rövid szakaszába, éppen „disznó” könyveket olvas iskolatársaival. Mielőtt a csínytevést felfedező tanár néni jól megrendszabályozná az engedetlent, a fityulás főnöknő közbelép, és arról informálja Vanessát, hogy Hong Kongba kell utaznia, mert örökölt. Vanessa természetesen örömmel hagyja ott a katolicizmus edukációs központját, és elindul Hong Kongba, ahol garantáltan sok-sok szexuális kaland várja…

A hetvenes évek második fele nem fukarkodott a softcore erotikus filmekkel. A „Vanessa” a rangsorban valahol a középmezőnyben helyezkedik el, mert bár vannak erotikus jelenetei szép számmal („flesh-fest”, hogy a hátsó dvd-borítót idézzem), a történet sajnos sehová sem vezet (a rendezővel és az operatőrrel készített interjú/extra elárulja, hogy miért: a forgatókönyvet senkinek sem volt kedve megírni). Hubert Frank rendező a keményebb jeleneteket sem merte felvállalni, ezért a nagy finálénak szánt kikötözés-korbácsolás is kismiska a két évvel korábbi „O története” szadomazochizmusához képest.

Ami viszont szemkápráztató, az a főszereplőnk, Olivia Pascal. Pascal szépségben felveszi a versenyt Corinne Clery-vel (színészi képességekben már nem annyira), és bizony a szkript ezt maximálisan ki is használja, hiszen nem telik el sok idő, és Vanessa teljes szépségében ácsorog egy gigantikus fürdőkádban, majd kicsivel később (a film egyik leghíresebb jelenetében, melynek székeit az „Emmanuelle” készítői igencsak kifogásolták - plágiumot kiabáltak - , holott az interjú során Hubert Frank égre-földre esküdözik, hogy az egész székválasztás totális véletlen volt) a tengerparton cserél eszmét újdonsült barátnőjével és házigazdájával - szintén egy szál semmiben.

Az optikára nem lehet panasz, a zene nem különösebb, és van egy fő betétdal is, valami ilyesmi: „Vanessa… te vagy álmaim nője… oh, Vanessa…” - énekli egy James Bond főcíméneklő casting során kirostált férfiú.

Összességében elmondható, hogy ha valaki látástól ájulásig rajong Pascal szépségéért, az kezdheti építeni otthon az oltárt, amelynek tetejébe ezt a dvd-t fogja helyezni. A többieknek valószínűleg egy megnézés is elég lesz Vanessa kalandjaiból.

A dvd a Severin kiadványa, nagyon szépen feljavított képpel, mono angol hanggal, egy negyedórás „kulisszák mögött”-dokuval (ami egy igazi húsparádé) és a már említett interjúval, amely érdekesebb, mint maga a film: a rendező és operatőre felelevenítik a régi szép időket, amikor még valódi kaland volt filmet forgatni; amikor úgy kellett lokációt keresni, hogy a stáb nem tudta, aznap sikerül-e felvenni valamit és amikor az emberi találékonyság még nagy szerepet játszott egy-egy produkció elkészültében.

Végeredmény: Olivia Pascal rajongóinak mindenképp, a többieknek... talán-talán

A film: 5,5 pont

A dvd: 7,5 pont