La rose de fer (1973)

La rose de fer (1973)

Egy gyors ismeretség, majd egy randevú - a férfi és a nő találkozása ezek alapján teljesen normálisnak, hétköznapinak tekinthető. A férfi azonban egy zseniális, fergeteges ötlettel rukkol elő: újdonsült barátnőjét egy temetőbe viszi romantikázni…

Mivel egy Jean Rollin-filmről van szó, nem lehet meglepő, hogy a Kedves Olvasónak csak ezzel a nyúlfarknyi tartalomismertetővel kell beérnie. A sztori tényleg csak ennyi, frissen összeismerkedett párunk sétálgat a temetőben, majd még egy kriptába is lemerészkedik, ahol az intim hangulat sem marad kihasználatlanul. És hogy Rollin mit hoz ki ebből a minimalista, igen költségkímélő filmből? Nos, a férfi egyre agyatlanabbul viselkedik, melynek során a nő menekülni kezd előle, és ez egy kis szaladgálást eredményez, ráadásul a férfi még a karóráját is a kriptában felejti (ennek később jelentősége lesz). Eközben Rollin is bekóvályog a saját kamerája elé (nagy cameót nem szánt magának, éppen átmegy a képen, és néz egyet), és szép lassan unalomba fullad az egész. De aztán teljesen váratlanul a film magára talál (egészen pontosan onnantól, hogy a nő is bekattan), és egy élvezetes, kellemesen szürreális, tipikus Rollin-filmmé alakul át. Az alakítások átlagosak, de az utolsó 20-25 perc miatt valahogy mégis úgy fogjuk érezni, hogy egy aránylag kellemes horrorélménnyel gazdagodtunk (meg egy kissé szétdúlt temető látványával). Még úgy is, hogy Rollin vámpírjait azért mindez nem feledteti…

Végeredmény: Kétszereplős Rollin-horror – bizalomgerjesztő kezdés, gyenge folytatás, egészen jó befejezés

A film: 7 pont

Lévres de sang/Lips of Blood (1975)

Böjtös Gábor kritikáiból:

Lévres de sang/Lips of Blood (1975)

A film elején pár emberkét láthatunk, ahogy éppen egy pincehelységben ügyködnek – fakoporsókba helyezik a lélegző, valamiféle vászonnal bebugyolált alakokat, majd kiállítanak egy keresztet a falhoz, és ott hagyják őket. Hamarosan megismerjük főhősünket, Fredericet is, aki egy nagyszabású bulin veszi észre a falra kihelyezett posztert, amin egy tengerparti romos vár látható. A kép hatására emlékek elevenednek fel benne, melyek szerint egy fiatal nő volt a romoknál, akivel egyszer, kisfiúként együtt aludt (nem kell rosszra gondolni) a vár lábánál, és aki vigyázott rá. Ám az emlék valószerűtlen, már-már képzelgésnek tűnik, ezért nekiáll kideríteni, hogy hol is van ez a bizonyos hely, ami támpontokat adhatna álmait illetően. Anyja igyekszik lebeszélni a keresésről, az egyetlen személy (a fotó készítője, aki nagyon rá van izgulva hősünkre), aki megmondhatná a vár helyét, gyilkosság áldozata lesz, plusz megjelenik négy vámpírnő is (Frederic szabadítja ki őket a film elején látott koporsókból), akik folyton ott téblábolnak átlátszó hálóingnek sem nevezhető cuccaikban a főhős körül. Frederic lassan, de biztosan közeledik célja felé, amely egyben családjának szörnyű titkaira is fényt deríthet.

Rollin az utolsó filmjeinek kevésbé úttörő, ám a korai alkotások stílusát is magában hordozó mozit hozott össze, amelyben szerepelnek a jól megszokott témák: vámpírok, halálesetek, vár, tengerpart, erotika. Sőt még magát a direktort is megtekinthetjük úgy egy-két perc erejéig, amikor lecsapnak rá a vámpírlányok (emlékszünk még? A The Rape is négy vámpírnőről szólt) – ekkor kiderül az is, hogy Rollin rendezőnek jobb, mint színésznek). Jópofa az is, amikor hősünk betér egy moziba, amelynél a Nude Vampire plakátja van kitéve, bár a filmszínházban vetített film nem ez, hanem a Shiver of the Vampires. Visszatér még a jól ismert Paul Bisciglia (Nude Vampire, Requiem, Les Demoniacs), illetve a két Castel-ikerlány is.

A mozi amúgy a szokásos formulát hozza, avagy van egy rejtélyünk, amit a főhős és a néző együtt próbál kideríteni, és mindez meg is történik hangulatos képsorok közepette, illetve jó kis zenei aláfestéssel (bár a Shiver-t és a Les-t nem múlja felül), és szépen fényképezett tájjal, egészen jó színészekkel; vannak ugyan gyengébbek is, de ezt már megszokhattuk Rollin alkotásainál.

A dvd az Encore-sorozat része: 3 dvd, digi, szép kép, eredeti hang, angol felirat, feliratozatlan kommentár, sok-sok interjú, trailerek, egy régi rövidfilm, képgaléria. Minőségi darab, de ezt már megszokhattuk a kiadótól.

A film: 8.5 pont

A dvd: 10 pont

(A kritikáért köszönet illeti Böjtös Gábort)