La rose de fer (1973)

La rose de fer (1973)

Egy gyors ismeretség, majd egy randevú - a férfi és a nő találkozása ezek alapján teljesen normálisnak, hétköznapinak tekinthető. A férfi azonban egy zseniális, fergeteges ötlettel rukkol elő: újdonsült barátnőjét egy temetőbe viszi romantikázni…

Mivel egy Jean Rollin-filmről van szó, nem lehet meglepő, hogy a Kedves Olvasónak csak ezzel a nyúlfarknyi tartalomismertetővel kell beérnie. A sztori tényleg csak ennyi, frissen összeismerkedett párunk sétálgat a temetőben, majd még egy kriptába is lemerészkedik, ahol az intim hangulat sem marad kihasználatlanul. És hogy Rollin mit hoz ki ebből a minimalista, igen költségkímélő filmből? Nos, a férfi egyre agyatlanabbul viselkedik, melynek során a nő menekülni kezd előle, és ez egy kis szaladgálást eredményez, ráadásul a férfi még a karóráját is a kriptában felejti (ennek később jelentősége lesz). Eközben Rollin is bekóvályog a saját kamerája elé (nagy cameót nem szánt magának, éppen átmegy a képen, és néz egyet), és szép lassan unalomba fullad az egész. De aztán teljesen váratlanul a film magára talál (egészen pontosan onnantól, hogy a nő is bekattan), és egy élvezetes, kellemesen szürreális, tipikus Rollin-filmmé alakul át. Az alakítások átlagosak, de az utolsó 20-25 perc miatt valahogy mégis úgy fogjuk érezni, hogy egy aránylag kellemes horrorélménnyel gazdagodtunk (meg egy kissé szétdúlt temető látványával). Még úgy is, hogy Rollin vámpírjait azért mindez nem feledteti…

Végeredmény: Kétszereplős Rollin-horror – bizalomgerjesztő kezdés, gyenge folytatás, egészen jó befejezés

A film: 7 pont

La Vampire Nue/The Nude Vampire (1970)

Böjtös Gábor kritikáiból:

La Vampire Nue/The Nude Vampire (1970)

Egy labor, ahol csuklyás emberek vesznek vért egy lemeztelenített, csuklyás nőtől. Mellbimbó és kémcsövek premier plánban. Egy vékony ruhás nő szalad az éjszakában. Kis árnyjáték az üldöző, állatmaszkot viselő alakokkal. A nő összeakad egy fiatalemberrel, majd csak bámulnak egymásra. A fiatalember igyekszik segíteni a nőn, de azt az állatmaszkosok lelövik, azután a testét elviszik. Innentől kezd értelmet kapni a történet: a főhős követi a nyomokat egy titkos szertartáshoz, ami a városházán zajlik, és ami az ifjú Pierre apjáé. Persze bebocsátást nem nyer, de mivel fifikás, csak tovább nyomozgat, és közben még az apját is kérdőre vonja. A titokzatos nő egy fura betegségben szenved, és mások vérét issza, miközben vallási fanatikusok járnak hozzá egy szeánsz keretein belül, hogy ott megöljék magukat, és ezzel együtt vérüket adják „istennőjüknek”. De van még egy fura társaság, amit egy palástos úr vezet, és akiknek szintén a vámpírnak tűnő nő kell. Vajon a vámpírok tényleg léteznek? Kié lesz a vámpírlány?

Jean Rollin második nagyfilmje kevésbé elvont, kevésbé beteg mint első alkotása (talán a színesbe váltásnak is köszönhetően), hiszen egyértelműbb és értelmezhetőbb a sztori, még ha a végjátékra be is őrül minden, amikor végül újra előkerül a megszokott tengerparti sziklás rész. A La Vampire Nue igen furcsán hat nézőjére (mint a legtöbb Rollin-film). Nem mindig lehet komolyan venni, a sokszor amatőr színészek játéka már-már költői párbeszédekkel társul, ciciből meg sokszor annyi van, hogy azt egy erotikus film is megirigyelhetné. Horror? Nem kifejezetten, de van benne abból is. Inkább avantgárd művészfilm, de a jobbik fajtából. Már láttam korábban is ezt az alkotást, de kábé hasonlóan hatott rám másodjára is. Fura, ahogy Jean szinte minden másik filmje is az.

A dvd ezúttal nem Encore (sajnos), hanem Redemption, de a minőséggel így sincs különösebb baj. A kép ugyan kicsit gyengébb, mint a másik kiadó megjelenéseinél, de ezúttal is választhatunk francia hang+angol felirat kombinációt, van interjú (az angolt törő Rollinnal, feliratozás nélkül, brrrrr…), minimálos képgaléria, pár trailer, meg egy ide nem illő klip.

A film: 8 pont

A dvd: 8 pont

(A kritikáért köszönet illeti Böjtös Gábort)

The Rape of the Vampire/Le Viol du Vampire (1968)

Böjtös Gábor kritikáiból:

The Rape of the Vampire/Le Viol du Vampire (1968)

Egy legenda a négy vámpír-nővérről. Egy férfi, aki igyekszik meggyőzni a romos kastélyban élő négy nőt arról, hogy ők nem vámpírok. Néhány kard a falon. A kastély látképei. Dühös falusiak, akik meg vannak győződve a nők vámpír mivoltáról. Egy őrült tekebábukat dönt fel. Fa és madárcsicsergés. Tengerpart, szélzúgás. Az avantgárd filmezés francia mesterének, Jean Rollin-nak az első filmje a Rape, amely egyből két részletből áll, és fekete-fehér, szürreális képsoraival egyformán képes az embert az őrületbe kergetni, halálra untatni, vagy éppen megrémíteni, elszórakoztatni. A sztori elsőre nagyon zagyva, majd kezd összeállni, bár érdemes meghallgatni a kommentárt is, mert értékes információkat kapunk a filmmel kapcsolatban, amik segítik annak feldolgozását.

A Rape nem egy könnyen fogyasztható alkotás, nem is tobzódik a vérben (egy kevéske van, de nem ezen van a hangsúly), és még csak nem is akcióorientált, szóval aki ilyen összetevőkre vágyik, az ne is közelítsen (sőt, ha még csak most ismerkedsz Rollin munkásságával, akkor se tedd). Nekem tetszett, mert beteg, de nem biztos, hogy így lenne vele mindenki. A Rollin későbbi filmjeire jellemző tengerpart-fétis, meztelen nő-fétis, vár-fétis már itt is megjelenik, de azért nekem továbbra is a Grapes of Death és a Living Dead Girl a két nagy kedvencem (és nem a Zombik tava…).

A dvd eszméletlen. Gyönyörű digi, két lemez, hihetetlen képminőség, jó hangzás, angol felirat (az interjúknál, és a kommentárnál is), interjúk, kommentár, trailer, képgaléria, 32 oldalas füzet. Az Encore előtt le a kalappal, a Jean Rollin-gyűjteményük értéke felbecsülhetetlen.

A film: 8 pont

A dvd: 10 pont

(A kritikáért köszönet illeti Böjtös Gábort)

Vierges et vampires aka. Requiem pour un vampire/Requiem for a Vampire (1971)

Böjtös Gábor kritikáiból:

Vierges et vampires aka. Requiem pour un vampire/Requiem for a Vampire (1971)

A film elején két bohócruhás alak menekül egy autóval a lövöldöző üldözők elől, majd miután a sofőr meghal pár golyónak köszönhetően, a járgányt felgyújtják a hullával együtt, és továbbállnak. Később, egy gyors átöltözés után láthatjuk, hogy két fiatal lány volt a bohócos külső alatt, akik némi élelemhez jutva (az egyikük elcsalogatja a kanos büfés, amíg a másik kifosztja annak boltját) a közeli temetőben próbálnak elbújni, majd miután ott hideg is van, meg félnek is, beveszik magukat a romos kastélyba, ahol meztelenül elnyúlnak, ám sziesztájukat fura hangok zavarják meg. Az alagsoron kutakodva hullákra lelnek, majd kikötözött meztelen nőkre, illetve egy vámpírúrra, és annak csatlósaira. A vámpír az utolsó a fajtájából, és szeretné a lányok segítségét kérni vérvonalának fenntartásához, ám ezzel a két amúgy nagyon testvérien viselkedő lány között konfliktust szül.

Jean Rollin ezen műve sokkal érthetőbb és letisztultabb, mint a korábbiak. A horrorisztikus elemekben is bővelkedő mű kevésbé öncélú, kevésbé eltúlzott, ezzel együtt jóval szerethetőbb is populárisabb mivolta miatt – természetesen azért megmaradtak a Rollin-stílusjegyek, így továbbra sem egy A-kategóriás darabról tárgyalunk. A furán elhelyezett szemfogak elsőre mosolyogtatók, a benzinnel leöntött sofőrt hazáig kergettem volna, miközben seprűvel csapkodom a fejét, hogy ha egyszer halott, ne vágja már a pofákat, meg ne rebegtesse a szempilláit, mert attól nem lesz vonzóbb, viszont nevetségessé teszi a jelenetet, de ezeken kívül semmilyen komoly problémát nem találtam. A muzsika filmzene jellegű, a képi világ sokszor nagyon szép (egységesen uralkodik a vörös szín, legalábbis a borzalmakat ígérő kastély belsejében), főleg a várat kívülről bemutató képeken. Érdekes, hogy párbeszéd szinte alig van, a történet nagyobb része némafilmszerűen zajlik. A Requiem egy érett és nagyon rendben lévő alkotás, amely művészi, horrorisztikus és erotikus (már-már exploitation) elemeket is tartalmaz. Ha érdekel Rollin munkássága, ez a mű is alkalmas a megismeréséhez szükséges pár jobb munka megtekintésére.

A dvd az Encore egyik legjobbja. A 3 dvd-t tartalmazó gyönyörű digi vöröses színben pompázik, van hozzá 64 oldalas könyvecske is a ritka képekkel, amelyek a filmhez kapcsolódnak, a lemezeken pedig ott a movie, méghozzá pazar képpel, eredeti hanggal, angol felirattal, és persze rengeteg extrával (kommentár – ezúttal sajnos nem feliratozva –, trailer, interjúk, képgaléria). 

A film: 10 pont

A dvd: 10 pont

(A kritikáért köszönet illeti Böjtös Gábort)

Le frisson des vampires/The Shiver of the Vampires (1971)

Böjtös Gábor kritikáiból:

Le frisson des vampires/The Shiver of the Vampires (1971)

Nászútja során a fiatal pár (Isa és Antoine) meglátogatja a lány megmaradt rokonait és azok kastélyát, ám megérkezéskor a faluban furán fogadják őket az emberek, illetve a rokonok haláláról beszélnek. A célhoz érve azonban párosunk még jobban meg van lepve, mikor mindenben a rendelkezésükre álló szolgák fogadják őket, valamint előkerül éjszakára a két halottnak hitt rokon is, bár némileg megváltozva. Persze kiderül, hogy vámpírokkal állnak szemben, akik valaha vámpírvadászok voltak, de egy vámpírnő megfertőzte őket is. Most azonban Isa a célpont, miközben kavarodnak a dolgok, és előkerül minden az eddigi Rollin-filmekből…

Van itt vöröses színben úszó kastélybelső, némi halál és vér, vámpírok, cicik, hatalmas óraszekrény, ami utazásra is szolgál, meg tengerpart, és egyebek. A Shiver tökéletesen beleillik a Rollin nyújtotta tripbe, amit a filmjeit nézve élhetünk át (nem hiszem el, hogy Rollin nem használt semmilyen tudatmódosító szert), és egyértelműen látszódik a fejlődés, ahogy kronológiailag haladunk előre. A művészfilmes hatás megmarad, de érződik az egyre átgondoltabb koncepció, és a horrorfilmes feeling is, miközben a Shiver nem csak az utólag hozzátett szoftpornó jelenetekben újít (ezekre a nemzetközi piac meghódítása céljából volt szükség, de a filmben nem láthatók, csak az extrák közt), de abban is, hogy meglehetősen sok párbeszédet tartalmaz, amelyek meglehetősen filozófiai jellegűek, és sok teológiai kérdést vetnek fel. Plusz olyan remek pszichedelikus rockot kapunk háttérnek, hogy mind a tíz ujjunkat megnyalhatjuk annak hallgatása közben.

A színészek egészen jók (a vámpírtestvérek néhol nagyon idióták, de pont ezért szerethetőek, ráadásul egyikük a Nude Vampire-ből tért vissza), köztük folyamatos visszatérő az egyik Castel-ikerlány, illetve az Isolde-ot alakító Dominique is, és a hangulat is oda teszi magát (a folyóba való temetés jelenete egyszerűen gyönyörű). Az újak is nagyon jók, például az Antoine-t alakító Durand, vagy a nagyon jó választásnak bizonyuló Julien (Isa). Rollin amúgy hihetetlen, hogy minden második ötpercbe betesz valahogy legalább egy pár cicit, de vélhetőleg olvasta a tanulmányt, miszerint a férfiak minden látott cicinek köszönhetően tovább élnek, és nem csak a saját, de férfitársai egészségével is törődik…

A dvd ismét ragyogó, ez is Encore-gyűjteményes darab, avagy digi, két lemez, 32 oldalas könyvecske, szép kép, eredeti hang, angol felirat, feliratozott kommentár, interjúk, törölt jelenetek, galéria, és trailer.

A film: 10 pont

A dvd: 10 pont

(A kritikáért köszönet illeti Böjtös Gábort)

Les démoniaques/Demoniacs (1974)

Böjtös Gábor kritikáiból:

Les démoniaques/Demoniacs (1974)

Egy rendkívül hatásos felvezető után egy még annál hatásosabb főcímzene következik, majd megismerjük „hőseinket”, a beteg és antiszociális „Kapitányt”, a nőjét, Tinát, aki még rosszabb is, mint férjeura, illetve a két csatlósukat, akik természetesen éppen úgy megérik a pénzüket, mint a két korábban említett. Embereink egy hajószerencsétlenség következtében partra sodródó ládákat fosztogatnak, majd feltűnik két túlélő, két fiatal lány is, akiket ezek a jól nevelt és segítőkész ősemberek jól összevernek, megerőszakolnak, majd megölnek. Később, a helyi kulturális központban, kocsmában, ahol zajlik az értelmiségi szórakozás, meg az orgiázás, a Kapitányt szörnyű látomások (a halott lányok) gyötrik, egy fiatalember pedig az ősi romok mélyén szunnyadó gonosz visszatéréséről regél. Mielőtt az őrület elhatalmasodik a gyilkos négyesen, még elmennek a hajótemetőbe, ahol az ismét élő és viruló lányokat üldözik egy darabig, majd azok elmenekülnek, és szépen alkut kötnek a valóban a romoknál székelő gonosszal, az édes bosszú reményében.

Rollin ezen filmjében nyoma sincs a szürreális vámpírfilmjeire jellemző esszenciának, helyette kapunk egy nagy adagot az arcunkba a gyermekkorából megmaradt hajó-, tengerpart- és kalózszeretetéből, mindezt egy sexploitation-jellegű köntösbe burkolva. Alapjában nem is lenne baj vele, hiszen a fényképezés és rendezés rendben van, ahogy néhány színész is remekel, a film elején hallható zenei főtéma pedig még sokáig megmarad a hallójáratainkban, ám valahogy mégsem működik megfelelően az egész, ráadásul engem ez a modern kalózos téma sem fogott meg. Na és Tina, avagy Joelle Coeur. Nem, most nem lelkendezés következik, mert hát megértem, hogy dekoratív a hölgy, és ezért főszerepet kell neki adni, meg akkora dekoltázst, hogy a cicaboksznál öt másodpercenként esik ki a melle, de könyörgöm, ha valaki akkora antitalentum, mint ez a nő (a megnyilvánulásainál folyamatosan nyílogatott a bicska a zsebemben, főleg, amikor rikácsol), akkor inkább egy bárban mutogassa magát, vagy menjen pornózni. Szóval jobb lett volna nélküle, és akkor még a filmről is jobb véleménnyel lennék.

A dvd Encore, avagy igen komoly minőséget képvisel: a második legszebb digi a sorozatból, 3 dvd, szép kép, eredeti hang, angol felirat, felirat nélküli kommentár, interjú, képgaléria, trailer, törölt jelenetek (köztük ismét a nemzetközi piacra szánt plusz szexualizálással, többek közt egy borzalmasan csúnya mellű pucér nénivel, meg néhány lankadt pasival – így együtt tényleg nagyon hatásosak, szerintem a szexmozikból sikoltva szaladt ki a közönség). A dvd kiváló, a film meg nem rossz, csak éppen nem ezt várnánk Rollintól. Ja, és felkerült a korongokra Rollin egyik korai (1965-ös) rövidfilmje is, ami fekete-fehérben is többet nyújt, mint a főalkotás. Tipikus, kellemes, a hatvanasokra jellemző zenei aláfestés mellett láthatjuk, ahogy egy fiatal pár próbál rájönni, milyen városban van, és próbálnak kommunikálni a más nyelvet beszélő közösséggel. Nekem nagyon tetszett – ráadásul Rollin ebben senkit nem vetkőztetett le, vagy erőszakoltatott meg. Hihetetlen…

A film: 6 pont

A dvd: 10 pont

(A kritikáért köszönet illeti Böjtös Gábort)

Lévres de sang/Lips of Blood (1975)

Böjtös Gábor kritikáiból:

Lévres de sang/Lips of Blood (1975)

A film elején pár emberkét láthatunk, ahogy éppen egy pincehelységben ügyködnek – fakoporsókba helyezik a lélegző, valamiféle vászonnal bebugyolált alakokat, majd kiállítanak egy keresztet a falhoz, és ott hagyják őket. Hamarosan megismerjük főhősünket, Fredericet is, aki egy nagyszabású bulin veszi észre a falra kihelyezett posztert, amin egy tengerparti romos vár látható. A kép hatására emlékek elevenednek fel benne, melyek szerint egy fiatal nő volt a romoknál, akivel egyszer, kisfiúként együtt aludt (nem kell rosszra gondolni) a vár lábánál, és aki vigyázott rá. Ám az emlék valószerűtlen, már-már képzelgésnek tűnik, ezért nekiáll kideríteni, hogy hol is van ez a bizonyos hely, ami támpontokat adhatna álmait illetően. Anyja igyekszik lebeszélni a keresésről, az egyetlen személy (a fotó készítője, aki nagyon rá van izgulva hősünkre), aki megmondhatná a vár helyét, gyilkosság áldozata lesz, plusz megjelenik négy vámpírnő is (Frederic szabadítja ki őket a film elején látott koporsókból), akik folyton ott téblábolnak átlátszó hálóingnek sem nevezhető cuccaikban a főhős körül. Frederic lassan, de biztosan közeledik célja felé, amely egyben családjának szörnyű titkaira is fényt deríthet.

Rollin az utolsó filmjeinek kevésbé úttörő, ám a korai alkotások stílusát is magában hordozó mozit hozott össze, amelyben szerepelnek a jól megszokott témák: vámpírok, halálesetek, vár, tengerpart, erotika. Sőt még magát a direktort is megtekinthetjük úgy egy-két perc erejéig, amikor lecsapnak rá a vámpírlányok (emlékszünk még? A The Rape is négy vámpírnőről szólt) – ekkor kiderül az is, hogy Rollin rendezőnek jobb, mint színésznek). Jópofa az is, amikor hősünk betér egy moziba, amelynél a Nude Vampire plakátja van kitéve, bár a filmszínházban vetített film nem ez, hanem a Shiver of the Vampires. Visszatér még a jól ismert Paul Bisciglia (Nude Vampire, Requiem, Les Demoniacs), illetve a két Castel-ikerlány is.

A mozi amúgy a szokásos formulát hozza, avagy van egy rejtélyünk, amit a főhős és a néző együtt próbál kideríteni, és mindez meg is történik hangulatos képsorok közepette, illetve jó kis zenei aláfestéssel (bár a Shiver-t és a Les-t nem múlja felül), és szépen fényképezett tájjal, egészen jó színészekkel; vannak ugyan gyengébbek is, de ezt már megszokhattuk Rollin alkotásainál.

A dvd az Encore-sorozat része: 3 dvd, digi, szép kép, eredeti hang, angol felirat, feliratozatlan kommentár, sok-sok interjú, trailerek, egy régi rövidfilm, képgaléria. Minőségi darab, de ezt már megszokhattuk a kiadótól.

A film: 8.5 pont

A dvd: 10 pont

(A kritikáért köszönet illeti Böjtös Gábort)