2014. február 16., vasárnap

Les démoniaques/Demoniacs (1974)

Böjtös Gábor kritikáiból:

Les démoniaques/Demoniacs (1974)




Egy rendkívül hatásos felvezető után egy még annál hatásosabb főcímzene következik, majd megismerjük „hőseinket”, a beteg és antiszociális „Kapitányt”, a nőjét, Tinát, aki még rosszabb is, mint férjeura, illetve a két csatlósukat, akik természetesen éppen úgy megérik a pénzüket, mint a két korábban említett. Embereink egy hajószerencsétlenség következtében partra sodródó ládákat fosztogatnak, majd feltűnik két túlélő, két fiatal lány is, akiket ezek a jól nevelt és segítőkész ősemberek jól összevernek, megerőszakolnak, majd megölnek. Később, a helyi kulturális központban, kocsmában, ahol zajlik az értelmiségi szórakozás, meg az orgiázás, a Kapitányt szörnyű látomások (a halott lányok) gyötrik, egy fiatalember pedig az ősi romok mélyén szunnyadó gonosz visszatéréséről regél. Mielőtt az őrület elhatalmasodik a gyilkos négyesen, még elmennek a hajótemetőbe, ahol az ismét élő és viruló lányokat üldözik egy darabig, majd azok elmenekülnek, és szépen alkut kötnek a valóban a romoknál székelő gonosszal, az édes bosszú reményében.

Rollin ezen filmjében nyoma sincs a szürreális vámpírfilmjeire jellemző esszenciának, helyette kapunk egy nagy adagot az arcunkba a gyermekkorából megmaradt hajó-, tengerpart- és kalózszeretetéből, mindezt egy sexploitation-jellegű köntösbe burkolva. Alapjában nem is lenne baj vele, hiszen a fényképezés és rendezés rendben van, ahogy néhány színész is remekel, a film elején hallható zenei főtéma pedig még sokáig megmarad a hallójáratainkban, ám valahogy mégsem működik megfelelően az egész, ráadásul engem ez a modern kalózos téma sem fogott meg. Na és Tina, avagy Joelle Coeur. Nem, most nem lelkendezés következik, mert hát megértem, hogy dekoratív a hölgy, és ezért főszerepet kell neki adni, meg akkora dekoltázst, hogy a cicaboksznál öt másodpercenként esik ki a melle, de könyörgöm, ha valaki akkora antitalentum, mint ez a nő (a megnyilvánulásainál folyamatosan nyílogatott a bicska a zsebemben, főleg, amikor rikácsol), akkor inkább egy bárban mutogassa magát, vagy menjen pornózni. Szóval jobb lett volna nélküle, és akkor még a filmről is jobb véleménnyel lennék.





A dvd Encore, avagy igen komoly minőséget képvisel: a második legszebb digi a sorozatból, 3 dvd, szép kép, eredeti hang, angol felirat, felirat nélküli kommentár, interjú, képgaléria, trailer, törölt jelenetek (köztük ismét a nemzetközi piacra szánt plusz szexualizálással, többek közt egy borzalmasan csúnya mellű pucér nénivel, meg néhány lankadt pasival – így együtt tényleg nagyon hatásosak, szerintem a szexmozikból sikoltva szaladt ki a közönség). A dvd kiváló, a film meg nem rossz, csak éppen nem ezt várnánk Rollintól. Ja, és felkerült a korongokra Rollin egyik korai (1965-ös) rövidfilmje is, ami fekete-fehérben is többet nyújt, mint a főalkotás. Tipikus, kellemes, a hatvanasokra jellemző zenei aláfestés mellett láthatjuk, ahogy egy fiatal pár próbál rájönni, milyen városban van, és próbálnak kommunikálni a más nyelvet beszélő közösséggel. Nekem nagyon tetszett – ráadásul Rollin ebben senkit nem vetkőztetett le, vagy erőszakoltatott meg. Hihetetlen…

A film: 6 pont
A dvd: 10 pont

(A kritikáért köszönet illeti Böjtös Gábort)





2 megjegyzés:

  1. Technikai nehézségek (also known as "A számítógép halála") adódtak, de az új bejegyzések már az előszobában vannak:)

    VálaszTörlés