2014. február 15., szombat

Shredder (2003)

Böjtös Gábor kritikáiból:

Shredder (2003)


Egy eldugott, észak-amerikai síparadicsomba tartanak ifjú hőseink, akik közül az egyik lány a hely új tulajdonosának lánya, és aki mellesleg nem táplál hasonlóan gyengéd érzelmeket, mint udvarlója, akinek hatalmas csalódást okoz, hogy a romantikus, kettesben eltöltött hétvége helyett szíve választottjával egy egész társaság kíséretében mennek a hófödte csúcsok közé. Ahogy az lenni szokott, legendákkal és kísértetekkel, meg régi gyilkossági sztorikkal ijesztgetik a srácokat, de ők nem félnek ám, sőt kefélnek orrba-szájba, és még a helyi rendőrt is megvesztegetik, aki amúgy szívesen taperolja le a fiatal lányok fenekét. Ilyen jó hangulatú kis vidám csapatnál és víkendnél csap be a ménkű a titokzatos gyilkos képében, aki a slasher-hagyományok szerint az arcát elfedve, tetőtől talpig bebugyolálva nyírja ki áldozatait – hol jégcsappal, hol baltával, hol a felvonót segítségül hívva. Egészen egyszerűen herótom van már az ilyen nulla IQ-t felvonultató trendi „horroroktól”, amelyekben mindig viszkető puncis cicababák másznak rá mindenkire, miközben mindig kanos szépfiúk jópofiznak, hogy ettől is csak még jobban bizseregjen a csajok micsodája. A gyilkos a pubertáskorból megmaradt alapösztönök kiélését figyelembe sem véve aprítja a srácokat mindenféle komolyabb egyéniség nélkül, a másfél órát meg szimplán felesleges időpocsékolásnak érezzük, miután felberreg a lejátszó: „a végére értem, vedd ki a lemezt, vagy kihányom!”.

A rendezés átlagos, a színészek semmitmondóak, a vicces elemek (elvileg horror-vígjátékról van szó) fel sem tűnnek, talán csak annál a jelenetnél mosolyodtam el, mikor az egyik csaj a gyilkossal vitázgat a felvonón, majd jól le is löki onnan a szabályok betartása miatt mutogató killer-t. A vérengzések amúgy szintén átlagosak (egy-két fejlevágás a kivétel), így ezek sem mentik meg a Shredder-t, no meg a vetkőző lánykák és kigyúrt pasik sem (hogy mindkét nem meglelje az örömét). Átlagos és sablonos minden egyes perce.


A dvd egy szimpla, fapados MGM-kiadás, ami az anamorf widescreen képen, az angol hangon és feliraton kívül nem sokat tud felmutatni, bár a film ismeretében még ez is több a kelleténél.

A film: 4.5 pont
A dvd: 6 pont

(A kritikáért köszönet illeti Böjtös Gábort)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése