Inseminoid aka. Horror Planet (1981)

Inseminoid aka. Horror Planet (1981)

Egy csapatnyi űrhajós valami különös anyagot fedez fel egy idegen bolygón. Nem sokkal később - sejthető módon - elkezdenek hullani a csoport tagjai, ráadásul nem is akármilyen módon: egyik társuk bekattan, és öldökölni kezd. A nőnek korábban rémálmai is voltak, melyekben egy idegen lény megerőszakolta, és teherbe ejtette; lehetséges, hogy egy idegen, és gyilkos életforma új egyedét, vagy egyedeit kell világra hoznia?

Alien 1979-ből. Idegen lény betelepszik valahogyan az emberi testbe, egy csapat jobb sorsra született illető klausztrofóbikus helyszíneken próbál életben maradni az űrből jött veszély ellenében… régi nóta, de a nyolcvanas években szinte tucatjával ontották a kópiákat, harmad-, negyedosztályú másolatokat Ridley Scott alapművéhez, így Norman J. Warrennek is beugrott, hogy miért ne csinálhatna ő maga is egyet. Az eredmény: teljes csőd. Az „Inseminoid” olcsó, blőd, repetitív, nevetséges - igazi trash, csak sajnos ez még komolyan is veszi magát. A szépreményű stábból (néhány szépfiú, és néhány vonzó hölgyemény) csupán hárman maradhatnak meg emlékezetünkben, Stephanie Beacham azért, mert jelenlétével Pete Walker-filmeket juttathat eszünkbe, Victoria Tennant azért, mert egészen sokra vitte később (itt pillanatok alatt kiszorítják belőle a szuszt), az egyik főszereplőt, a meghibbant Sandy-t játszó Judy Geeson meg azért, mert folyamatosan ordít. A film utolsó 20-25 percében Sandy/Geeson megjelenik, és azonnal sivalkodni kezd. Van úgy, hogy vagy másfél percig ordítozik premier plánban, és ez bizony eléggé unalmas. A „kedvenc” jelenetem ritka béna: az egyik űrhajós fazon elhagyja a biztonságosnak tűnő, irányításra szolgáló központot azzal a céllal, hogy megölje az óbégató Sandy-t. Összeszed egy csomó robbanóanyagot, de egy rövidke intermezzo után szánalomra méltó módon mindezt el is dobálja, és felhúzza a nyúlcipőt. A szanaszét heverő cuccot meg vajon ki szedi össze? Így van, „she”. És az üvöltöző néni rögtön levegőbe is repíti a váratlanul „gondjaira bízott” munícióval a központot…

De gyenge itt minden: a színészek láthatólag szenvednek (Geeson legalább hangot is adhatott ennek folyamatos bömbölésével), a megvalósítás filléres (jellemző, hogy Warren eredetileg zenekari score-t szeretett volna, de amint meglátta az emiatt felmerülő költségeket, ehelyett gyorsan beállított valakit egy szintetizátor mögé, mondván pötyögjön rajta, az is jó lesz aláfestésnek), az eredetiség meg valahol a nullás szint körül tartózkodik.

Végeredmény: Egy a sok "Alien"-kópia közül

A film: 2 pont

Mint trash: 8 pont