Carlo Lizzani-doppelpack, 2. rész
Storie di vita e malavita/The Teenage
Prostitution Racket/The Prostitution Racket/Strassenmädchen-Report (1975)
Igen, így van, ez (a valamivel több, mint egy éve elhunyt) Carlo
Lizzani hírhedt filmje az itáliai szervezett prostitúcióról, melynek fő
jelszava a „minél többet, és minél fiatalabbat” volt. Aki már sok
„Schulmädchen-Report”-ot látott Germániából, az legyinthet: „Á, ez ugyanaz a
blődli, csak nem iskolás-, hanem utcalányokkal, és nem németül, hanem
olaszul…”. Nos, a helyzet azért nem teljesen ez, sőt. Lizzani filmje teljesen
komoly. Semmi idétlenség, semmi óvodás körítés, inkább száz százalékos
realizmus. Egyetlen hasonlóság van csak, és ez az epizodikusság, mivel
körülbelül 4-5 kis történetet látunk, melyek lazán kapcsolódnak egymáshoz. A
közös pont az utcai maffia, mely mindent megtesz, hogy újabb és újabb
(lehetőleg) kiskorút vegyen „gyámsága” alá. A film kegyetlen a
társadalomkritikában, mivel bemutatja, hogy a rosszfiúk kezéből szinte nincs
kiút. És kegyetlen ábrázolásmódjában is, mivel (a hetvenes évek szabados, nyers
stílusában) nem sok mindent bíz a néző képzeletére. Néhány lány rendkívül
fiatal, tehát szerepeltetésük a rázós jelenetekben igencsak necces, viszont így
a hatás időnként maximálisnak mondható.
Megmondom őszintén, én úgy
ültem le a filmet megnézni, hogy valami igénytelen izé lesz, de legalább felidézi
a Schulmädchen-Reportot; ehhez képest kaptam egy kőkemény társadalmi drámát
rengeteg dialógussal, pergő vágástechnikával, változatos
helyszín-felhasználással és pontos társadalomrajzzal. Klisék is becsúsznak
persze szép számmal, gyakran lejátssza a film a szokásos kört, miszerint „nincs
munkám, nincs hol lakjak, egyedül vagyok a nagyvárosban, itt egy helyes fiú,
rábízom magam, ő biztos nem strici” (persze az).
De mégis, a „… malavita” egy
erőteljes film. Nyers, őszinte, kendőzetlen; a befejező jelenet pedig brutálisan
megdöbbentő.
A dvd teljesen egyértelmű
célt szolgál: „vegye meg mindenki, aki fiatal csajokat akar látni szex közben”.
Ennek a célnak az elérése érdekében a kiadók (merthogy többen is kiadták)
felkutatták az összes létező elveszettnek hitt hardcore-szexjelenetet, és
belenyomták a filmbe. Élesebb szeműek rögtön kiszúrják a betoldásokat a
képminőségről, mondjuk én sok értelmét nem láttam ezeknek az illesztgetéseknek
(többnyire csak egy-egy nemi szerv közelről munka közben), de annak örültem, hogy
az X-Rated nemcsak a hardcore-szexet, de - német felirattal - a rengeteg,
körülbelül húsz percig tartó dialógust is visszatette az eredeti
moziváltozatba. A borító persze ismételten csak a fentebb említett nagy célt
szolgálja, vagyis orális szex, vér minden mennyiségben. Sajnálatos dolog, hogy
ilyen indíttatásból adták ki a filmet, de mivel legalább kiadták, ám legyen. De
a végső összegzésem ennek ellenére is úgy szól, hogy az egyvalamit sugárzó
külsőségek mögött egy kegyetlenül őszinte társadalmi dráma rejtőzik.
Végeredmény: Hírhedt, brutális szociáldráma nívós rendezéssel, és Morricone-zenével
A film:
7,5 pont
A dvd:
(X-Rated, csak német, néha olasz vonatkozással): 6 pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése