Dark Harvest (2004)

Dark Harvest (2004)

Sok évtizeddel ezelőtt egy gazda látogatókat kap két zsaru személyében. A rend őrei gyanítják, hogy a gazduram valamikor és valahogyan leamortizálta feleségét, és a gyanú be is igazolódik, amikor a férfi lövöldözni kezd. Ugrás napjainkba, amikor egy mit sem sejtő fiatalember tudomására jut, hogy megörökölt egy régi birtokot (na, vajon melyiket…?). Nosza, el is indul barátnőjével és még néhány ismerőssel, hogy felderítse az örökséget. A probléma csak az, hogy a birtokon néhány életre kelt madárijesztő gyilkol…

Pocsék alakítások, nevetséges „fordulatok” és technikai megvalósítás, bődületes logikai bakik - a „Dark Harvest” azt a nem várt bravúrt mutatja be, hogy a felsoroltakat mind magába foglalja. A film a szokásos panelre épül, amiből manapság már százával készülnek olcsó horrorok, nevezetesen egy csapat fiatal egy titokzatos házba érkezik, ahol aztán szépen lassan elkezd megfogyatkozni a társaság. Itt most túlesünk néhány gyengus dialóguson, majd a filmkészítők (nevezzük így eme műkedvelő társulatot, élén Paul Moore rendezővel) ezt elunják, és a kaszás-kapás rémpofák elkezdenek gyilkolászni. Fiataljainknak eközben hol az jut eszükbe, hogy egy szál magukban kiálljanak a sötétbe (holott előtte pont odakint történt a trancsír), hol meg az nem jut eszükbe, hogy talán valamit, bármit a kezükbe kellene kapni védekező eszköz gyanánt. Emellett már szinte elsikkad az a dilettantizmus, hogy a fekete srác vállának átszúrása után a sebet senkinek sem jut eszébe bekötözni, ráadásul az áldozat folyamatosan sebesült testrészével támaszkodik társára.

A gyilkossági jelenetek időzítése szánalmas, egy robbanásféleséget meg olyan amatőr módon valósítottak meg a „trükkmesterek”, hogy rossz ránézni. A horror tehát láthatatlan, plusz még a kötelező meztelen fürdőzés sem marad el, sőt, a hármas hölgykoszorú minden tagja közszemlére teszi idomait - szegények, ha a forgatás alatt sejtették volna, hogy mekkora vacakságban szerepelnek, talán átgondolják szerződésüket (már ha volt egyáltalán olyan).

Mint a fentiekből kiderül, a „Dark Harvest” egyszeri megnézésre javasolt, de azt az egyet is csak akkor, ha éppen borús hangulatban vagyunk - kilencven perc elteltével úgy érezzük majd, mintha egy vígjátékot néztünk volna…

Végeredmény: Minden ízében amatőr másfél óra

A film: 2 pont