2018. október 10., szerda

Variola Vera (1982)


Variola Vera (1982)


Valahol Afrikában egy férfi ajándékot vásárol, majd Európába utazik, ahol a fekete himlő tüneteit kezdi mutatni. Az orvosok a kórházban először nem veszik komolyan, ágyba fektetik megfigyelésre. A beteg aztán magánkívül bolyongani kezd, és folyamatosan vért köp. Kisvártatva kitör a járvány, amely nem kímél senkit, a hatóságok pedig éppen csak időben lépnek közbe, hogy karantén alá helyezzék az épületet…

A helyszín Belgrád, egy éppen átlag feletti felszereltségű kórház. Ideális tér egy „vírusos” horrorfilmhez, ám Goran Markovic filmje nemcsak sokkoló jeleneteket, hanem számos érdekes karaktert is felsorakoztat. Itt van például az új doktornő, akit befolyásos szülője mindenre fittyet hányva megpróbál kijuttatni a kórházból, vagy az igazgató, akiről a halálos bonyodalmak közepette kiderül, hogy orvosi esküje ellenére nem éppen a becsület és az önfeláldozás a legfontosabb erénye. És természetesen jelen van egy főhősnek is nevezhető doki (Rade Serbedzija), akinek lételeme a nők után való futkosás (már szimplán a telefonban megpróbálja elcsábítani kolléganőit), és aki szintén benyeli a nagy százalékban halállal végződő kórt.




A tünetek rémisztők, az áldozat fejét-testét borzasztó fekete kiütések lepik el, végül teljesen beborítják, azzal annyi. A film tulajdonképpen végig egyensúlyoz a horror és a dráma között, előbbi leghatásosabb jelenete talán az, amikor az alagsorban hirtelen előtűnik a szintén megfertőződött fűtésszerelő. A hangulat „kellemesen” borzongató, a befejezés egy csattanóval is szolgál (amikor már azt hihetnénk, hogy…, akkor egy tárgyat megpillantva kiderül, hogy mégsem), talán csak annyi kifogásom van, hogy a vírus hatását és erejét egy kissé jobban, részletesebben demonstrálhatta volna a film. Ennek ellenére a „Variola Vera” bőven megnézésre javasolt, akár egynél többször is.

Végeredmény: Színvonalas „vírushorror” Európából fordulatokkal és jó szereplőkkel

A film: 9 pont 

  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése