Phenomena aka. Creepers (1985)

Phenomena aka. Creepers (1985)

Jennifer (Jennifer Connelly) egy svájci lányiskolába érkezik, de a beilleszkedés nem megy valami jól: a diáktársai gúny céltáblájává teszik, amikor tudomást szereznek különleges képességéről, a rovarokkal való telepatikus kapcsolatról. Sokáig azonban nincs idő mindezen siránkozni, ugyanis a környéken egy fiatal lányokra specializálódott sorozatgyilkos szedi az áldozatait. A nagy feladat, hogy a gyilkos kilétét felderítse, Jenniferre és bogár-barátaira, valamint egy rovarológusra (Donald Pleasence) és annak intelligens csimpánzára vár…

Blőd történet, nagyon blőd. A film: 10 pont. Hogy hogyan következik utóbbi az előbbiből? Az összekötő kapocs nem más, mint Dario Argento, aki a kisiskolás sztoriból egy olyan atmoszférikus, a tőle megszokott stílustól majd’ kicsorduló horrorfilmet produkál, hogy abba még az eltántoríthatatlan Suspiria-, és Inferno-hívők is bele fognak remegni (személyes tapasztalat). Nyomkövető légy, borotvapengével hadonászó csimpánz - Argento igencsak szabadjára engedi a fantáziáját, a történet menetét meg néha már-már paródiává teszi. De amit horror címen nyújt nézőjének a Maestro, az pályafutása egyik legjobbja. Leszúrás, lefejezés, üvegen átesés, épületekben bolyongás, üregekben kúszás olyan zenei aláfestéssel (Goblin, Iron Maiden, Motörhead), hogy meg fog fagyni ereinkben a vér. És akkor még nem említettem a csúcspontot, egy rothadó csontvázakkal, férgekkel és egyéb mocskos dolgokkal teli medencét, amibe naná, hogy a szépséges főszereplőnek, Jennifer Connelly, mára már Oscar-díjas művésznőnek bele kell másznia nyakig, sőt, azon is túl.

Argentónak egyébként a „Phenomena” a szíve csücske a munkásságából, és bizony meg is lehet érteni, hiszen láthatólag elemében volt forgatás közben. Kedvenc jelenetem mellesleg nem a Mester szokásos védjegyei közül való, hanem egy szokatlanul drámai képsor, amelyben Connelly azt gyanítja, hogy megmérgezték, és pillanatok alatt eluralkodik rajta a kétségbeesés.

A stáb kamera mögött és előtt is kitűnő. Argento mellett ekkor már Michele Soavi is ott segédkezett, megszokott módon bravúros az operatőri munka (Romano Albani), a Goblin rockos, elektronikus, lüktető zenéje némi operaáriával vegyítve ismét telitalálat. A filmben ismét lehetőséget kap Daria Nicolodi (ezúttal kulcsszerepben), megjelenik Argento idősebb lánya (Fiore), a bogárológust alakító Donald Pleasence-t szerintem nincs ember a Földön, aki ne kedvelné, a zsarut pedig Patrick Bauchau (Halálvágta, Első vágyak, Entre nous) játssza. A Tanga nevű csimpánz is felnő a feladathoz, bár állítólag egyszer elkódorgott a forgatásról (úgy kellett visszacipelni), máskor meg Jennifer kolléganőjébe harapott bele figyelemfelkeltésként.

A „Phenomena” a tengerentúlon igen langyos fogadtatásban részesült. A „Creepers” címen bemutatott film 82 percesre lebutítva került az amerikai nézők szemei elé, és ebből a verzióból kivágták többek között Connelly agyvizsgálós jelenetét, egy csomó dialógust, az összes véresebb képet, de még a gyilkos kilétét is! Az Anchor Bay végül aztán helyreállította a filmet, és úgy, 110 percesen adta ki dvd-n. 

Végeredmény: Aki szereti Argentót, az ezt a filmet is szereti

A film: 10 pont