Szadománia/Sadomania - Hölle der Lust (1981)

Szadománia/Sadomania - Hölle der Lust (1981)

Egy párocska békésen autózik a napsütötte pusztaságban. Az idilli kocsikázásnak vége szakad azonban, amikor fegyveres nők fogságába kerülnek hőseink. A pár férfitagját rövid úton kihajítják az intézményből (amiről persze kiderül, hogy egy női börtön és munkatábor), a hölgyikének pedig ásót, kapát nyomnak a kezébe és viszik dolgozni, valamint egy börtöncellával is megkínálják. A börtön vezetője egy leszbikus, szadista színes bőrű nő (Ajita Wilson), akinek kedvelt szórakozása, hogy barátjával, egy korrupt és impotens fejessel az oldalán meztelen nőkre rendez hajtóvadászatot a nádasban. Az enyhén szólva is védtelen nőket aztán vagy egy puskagolyó, vagy egy prédára leső kroki intézi el. Fogságba esett hősnőnk eközben további életképekkel gazdagodik: a korrupt bajuszos időnként kap ajándékba egy-egy női foglyot, akit aztán - némi otthoni használat után - gyorsan továbbad egy folyó menti bordélyházba. Hogy van-e innen kiút?

Kiderül a filmből, mely hazánkban is megjelent anno vhs-en, a szép emlékű Hungarovideo jóvoltából. Azt hiszem, ez az a film, amely joggal pályázhatna a „legtöbb meztelenséget percenként felmutató film” büszke címére. Irgalmatlanul sok a szex, és ebből származik a produkció gyengéje is: bár van női börtön, Franco igazából nem tud vele túl sok mindent kezdeni. „Extended” szexjeleneteket kapunk egy kopasz kéjenc fazon hajójáról, a korrupt bajusz házából, de a női börtönös filmek varázsából sajnos nagyon keveset.

A címmel ellentétben kevés a szadizmus, pedig Franco bácsi például a „Barbed Wire Dolls”-szal már bizonyította, hogy jóval kisebb műsoridőbe is tud sok szadizmust belezsúfolni. Sajnálatos módon olyan karakterünk sincs, aki felkeltené a néző érdeklődését, a szöszi nők majdnem mind ugyanúgy néznek ki, a többiek pedig szóra sem érdemesek (nagyon hiányzik egy Romay, vagy akár Stedil kisasszony).

Viszont van két figyelemreméltó jelenet is: az egyikben egy szöszi és egy smasszernő meztelen késpárbajt vív, a másikban pedig a szadista főnöknő kezdi el szeretetteljesen ütlegelni az egyik új foglyot, de utóbbi jelenetnek elég gyorsan vége szakad, mert megzavarják a légyottot.

Összességében a műfaj rajongóinak én a „Barbed…” című páratlan, időtlen klasszikus műremeket (ha-ha) ajánlom, már csak azért is, mert abban - mondjuk ki, ez a műfaj egyik fő fokmérője - sokkal szebb hölgyemények szenvednek. A „Sadomania” is nézhető ugyanakkor, ám véleményem szerint csak egyszer. Bár ha valakinek megvan a hungarovideós vhs, az jól szórakozhat a klasszikus szinkronon, melyben többek között Simorjay Emese, Jakab Csaba, Pálos Zsuzsa, Kiss Erika és a zseniális Dózsa László (mint kopasz hajós kéjenc gazfickó) öregbíti a régi magyar szinkronstúdiók hírnevét.

Végeredmény: A szokásos Franco-Sleaze: hírhedtebb, mint a többi, de nem jobb

A film: 5 pont