Sleeping Beauty (2011)

Sleeping Beauty (2011)

Lucy (Emily Browning), az egyetemista lány halmozza a munkahelyeket. Kisegít egy vendéglőben, orvosi kísérleteket vállal és fénymásol egy irodaházban. Mindeközben támogatja alkoholista barátját, előadásokra jár és esténként futó szexuális kalandokra is vállalkozik. És ha ez még nem lenne elég, Lucy jelentkezik egy újsághirdetésre, melyben felszolgálókat keresnek. A munkáról kiderül, hogy több lánnyal egyetemben kell néhány idősebb úriembert kiszolgálni, a szó nem hagyományos értelmében is. A dolgok egyre veszélyesebbé válnak, amikor Lucy egy szinttel feljebb lép: elvállalja, hogy bealtatózzák, és amíg alszik, addig a ház kliensei - a közösülésen kívül - azt tegyenek vele, amit csak akarnak…

Egy csodás szépségű Csipkerózsika alszik egy hatalmas ágyban. A szobába a háziasszony kíséretében egy öltönyös, idős úr lép, és - bizonyos korlátok között - szabad kezet kap az alvó szépség fölött. Ez nem egy pornófilm rövid ismertetője, hanem Julia Leigh rendezőnő szürreális drámája. Az alvó szépség nem más, mint az egyetemista Lucy, aki anyagi megfontolásból minden szembejövő munkát elvállal. Leigh kíméletlen részletességgel mutatja be Lucy életét, amely a számos, egymástól lényegesen különböző tevékenység ellenére monoton, és egyben kilátástalan is. Fénymásolás orrvérzésig, orvosi csövek torokba való ledugása, szórványos esti kalandok, melyeket akár prostitúciónak is nevezhetünk és végül az alvás, amely nem más, mint egy fejes ugrás az ismeretlenbe, és a borzalomba: így telik-múlik Lucy élete.

Van azonban valami, ami nagyon nem stimmel, és ez maga a főszereplő. Lucy mintha nemcsak abban az óriási ágyban aludna, hanem egész életében is. Érzelmekből csak keveset mutat ki (a legtöbbet alkoholista, és a végzetéhez közeledő barátjánál), és ez akkor sem változik, amikor összecsapnak a feje felett a hullámok. A történet vége nem lehet más, mint egy ébredés (de vajon milyen hosszú alvás után?), amely megdöbbentő erejű, de ugyanakkor talán megtisztulást is jelenthet.

A film mindemellett nemcsak egy fiatal élet sivárságát mutatja be, hanem egy másikat, egy elmúlófélben lévőt is. Féltávnál egy csodálatos, szívbemarkoló monológot hallhatunk az életről, annak múlásáról, majd a végső beletörődésről. A monológ előadójának sorsa végül, záró akkordként összefonódik Lucy-ével.

Leigh mindehhez rendkívül lassú, ám mégsem eseménytelenséget generáló tempót használ, így megtámogatva a hősnőjében zajló folyamatokat; ez a tempó (sok állóképpel, és lassú ráközelítéssel) végül az utolsó előtti jelenet intenzitását az elviselhetetlen határáig fokozza.

Óriási élmény volt ennek a filmnek a megtekintése három évvel ezelőtt, ezért nagy volt az öröm, amikor megláttam, hogy a magyar művészmozik is műsorukra tűzték anno a Sleeping Beauty-t (a cím érdekes módon megmaradt angolul). Miután először láttam, utánaolvastam itt-ott, és eléggé meglepett, hogy a vélemények nagyjából két minősítésre redukálódtak: az egyik a „pocsék” (és csúnyább változatai), a másik a „nem értem” volt (valószínűleg az utóbbi minősítésből következett az első). Holott Leigh egyáltalán nem használ bonyolult képnyelvet, és egy egyszerre csodálatos és borzasztó világba kalauzol el minket úgy, hogy nagyobb mértékben nem is pakolja tele a filmvásznat szimbólumokkal. Ezzel szemben felidéződik Just Jaeckin „The Story of O”-ja, valamint a nagy Stanley Kubrick és Jane Campion (aki itt producerként működött közre) stílusa is.

A dvd-kiadások közül a németet ajánlanám, a Capelight nevű forgalmazó szép papírtokkal, kétoldalú borítóval (vs. ronda korhatár-jelzés) látta el a dvd-t, amelyen gyönyörű képminőséggel, német és angol felirattal, valamint egy negyedórás interjúcsokorral (többek között Browning és a rendezőnő szólal meg) szerepel a film. Időközben idehaza is megjelent a dvd az ADS Service jóvoltából, sajna extrák nélkül, de dicséretes minőségben.

Végeredmény: mesébe oltott szociáldráma, avagy Campion találkozása Kubrickkal - lenyűgöző

A film: 10 pont

A dvd: 9 pont