Psycho 3./Psycho III. (1986)

Psycho 3./Psycho III. (1986)

Egy Maureen nevű apácát egy véletlen gyilkosság miatt kipenderítenek a zárdájából. Az életunt exnővér egyenesen a Bates motelbe megy, majd felvágja az ereket a csuklóján. Ekkor csodás látomást lát: megjelenik a fürdőkád mellett a Szűz Mária, kezében egy feszülettel. A valóság persze némileg más, a kád mellett anyja ruháiban és nagykéssel a kezében Norman Bates álldogál, új prédára lesve. Bates, miután kellően ledöbben, kihívja a mentőket, és ezzel megmenti Maureen-t. Eljött egy esetleges nagy szerelem ideje? Lehetséges, de eközben azért gyűlnek a halottak, Bates új munkaereje, a zenészből lett recepciós pedig egy újságírónő segítségével egyre többet tud meg arról, hogy mi történik a motel melletti házban…

A „Psycho 3.”-mal kapcsolatban egy rossz hírem van: hiányzik a „whodunit”, a néző fejtörésre késztetése. Egy szimpla slashert látunk, amely - és ez már a jó hír - hihetetlenül szórakoztató, pergő és az adott kereteken belül remekül megírt. A rendezői székbe ezúttal már maga Norman Bates, vagyis Anthony Perkins ült és érezhetően egy „one man show”-t vezényelt le. A női szerep (Diana Scarwid) gyengébb, mint a második részben volt, igazából csak a zenészre (Jeff Fahey) fordítottak gondot az alkotók. És persze a gyilkosságokra: a legmorbidabb mind közül egy fiatal nő szétszabdalása miközben az a WC-n ül, de érdekes módon Bates egy alkalommal a kést lecseréli egy gitárra, és azzal veri áldozatát agyba-főbe. Természetesen azért a szokványos Psycho-elemek sem hiányoznak, az exnővér neve és hajviselete az első részt idézi, de itt is megvan a fürdőszobai leskelődés (Perkins Meg Tilly testdublőre után most Scarwid fenékdublőrét bámulja a kis lyukon át); a legjobb pillanat talán az, amikor Fahey nejlonzacskóba burkolva az autó hátsó ülésén felemelkedik, és meg akarja fojtani Perkinst, mindezt hátborzongató, egyházi elemekkel tűzdelt zenére.

Ahogy említettem, a „Psycho 3.” Perkins one man show-ja, végig ő cipeli a hátán a produkciót. Grimaszolása, szenvedése végig lenyűgözően ijesztő, amikor pedig anyja ruháiban és parókájában belevicsorog a kamerába a finálé során, a nézőt garantáltan a frász fogja kerülgetni. Scarwid nem rossz, de szerepe elég kevéske, viszont a film bravúros indítását neki köszönhetjük. A zene egy dallamra épül, ez a dallam szól egy ivó zenegépéből, majd a stáblista alatt is.

Norman Bates kalandjai tulajdonképpen ekkor, 1986-ban értek véget, ha nem számítjuk az 1990-es, tévé számára legyártott (minő csalódás!) folytatást, amely Bates gyermekkorát idézi fel. Perkins 1992-es halála egyébként megakadályozta, hogy egy ötödik rész is elkészüljön, pedig a forgatás már megkezdődött, a rendezői székbe ismét Perkins ült volna. A „Psycho 3.” színvonalasságát látva sajnálhatjuk, hogy a remek színésznek többre már nem maradt ideje.

A dvd a második résszel együtt jelent meg, teljesen azonos kiszerelésben. Ami örömteli, hogy a hátlap szövegét író személy végre felfedezte, hogy egyes neveknek utána is lehet nézni, ha nem biztos benne, hogyan kell őket írni. Az viszont újabb kapitális melléfogás, hogy emberünk valószínűleg nem látta a második részt (amely közvetlen előzménye a harmadiknak), ezért azt írja, hogy „Több éves börtönbüntetés után Norman Bates ismét hazatér a Bates motelbe.” Ezzel csak két probléma van: Bates a második rész végén semmiféle börtönt nem kap, ezért „ismét” nem is térhet vissza a motelbe, mert már ott van, jól érzi magát és éppen megmérgezett madarakat preparál…

Végeredmény: Egy elfeledett harmadik rész - Perkinst azonban látni kell

A film: 10 pont

A dvd: 7 pont