Una sull’altra/Perversion Story aka. One on Top of the Other (1969)

Una sull’altra/Perversion Story aka. One on Top of the Other (1969)

Dr. Dumurrier (Jean Sorel) nagy gondban van. Kellene neki egy kis pénz az általa irányított klinika anyagi helyzetének feljavítására, feleségével (Marisa Mell) már semmilyen viszonyban sincs, szeretője (Elsa Martinelli) pedig egyre többször pendíti meg a házasság témáját. És ekkor váratlan dolog történik: a betegeskedő feleség jobb létre szenderül, örökösnek - minő meglepetés - a nem éppen szerető férjét megjelölve. Hogy a helyzet tovább bonyolódjon, Dumurrier összetalálkozik egy sztriptíztáncosnővel, Monica Westonnal (szintén Marisa Mell), aki szinte egy az egyben az elhunyt feleség mása, csak a haja, és a szeme színe különbözik. Dumurriert nem hagyja nyugodni a dolog, viszonyt kezd a táncosnővel, de ördögi körbe kerül, és nemsokára a vádlottak padján találja magát, a gázkamra kapujában…

Sokak szerint a „Perversion Story” a „first true masterpiece” Lucio Fulci kezéből. Nos, a méltatók nem túloztak, a giallo műfajának egyik kiemelkedő darabjáról van szó. A vicc az, hogy aki először Fulci zombis filmjeit látja, az nem fog ráismerni a rendezőre. A Maestro saját, harmadmagával írt sztoriját olyan biztos kézzel csavargatva viszi végig, hogy az tényleg bravúrosnak nevezhető. Mindeközben a nézőt többször is sikerül tökéletesen tévútra vezetnie, mint ahogy Jean Sorel karakterét is, akivel így igen könnyen azonosulhatunk, pláne akkor, amikor gondos kezek a halálsorra lökdösik a szerencsétlent.

A „Perversion…” jelentős előrelépés volt a filmes erotika és meztelenség ábrázolásában is. A korai évjárat, 1969 ellenére merészen sok a fedetlen kebel és más egyéb is, bár az erotika itt még elég merev és szándékolt. Mindenesetre Marisa Mell rajongói előkelő helyen tarthatják számon e szempontból (is) Fulci művét.

Ismételten csak mások szerint csalódás a giallo befejező része. Én nem értek egyet ezzel, Fulci rendkívül hatásosan alkalmazza a dokumentarista stílust filmje lezárásához, a történet pedig ekkor is bravúros, elég legyen csak azt megemlítenem, hogy ekkor láthatjuk a krimik/thrillerek/bűnügyi filmek történetének egyik legnagyobb banánhéját, amin az arra kijelölt szereplők el is csúsznak rendesen (ráadásul ez a banánhéj egy személy, akit korábban szinte észre sem veszünk az események közepette, vagy legalábbis nem sokat törődünk jelenlétével).

Aki szerint Lucio Fulci csak a rothadó, lassan csoszogó halott személyekhez, és az általuk okozott vérengzéshez értett, annak javasolnám ezt a giallót (de mondhattam volna mondjuk a „The Psychic”-ot is). A fordulatokat azóta tucatnyi alkalommal kopírozták le amerikai bűnügyi filmek, sorozatok, melyeket azonban többnyire elég egyszer megnézni. A „Perversion Story” ezzel szemben újra és újra meglepi, és korábban észre sem vett részletek labirintusába rángatja bele a nézőjét.

A duplalemezes dvd a Severin kiadványa, amely második lemezként a giallo zenéjét (Riz Ortolani) kínálja a vásárlónak. Extrák sajnos egy extrém hosszúságú trailer kivételével nincsenek, viszont van eredeti angol, és olasz hangsáv is, angol felirattal.

Végeredmény: Giallo-klasszikus a pre-Argento időkből

A film: 10 pont

A dvd: 9 pont