Sorority House Massacre aka. Death House (1986)

Sorority House Massacre aka. Death House (1986)

Beth gyerekkora óta rémálmokkal küszködik, melyekben az szerepel, hogy egy nagydarab fickó meggyilkolja rokona egész családját. Beth nem sejti, hogy mindez valóság volt úgy tizennégy évvel korábban, és azt sem, hogy a sorozatgyilkos éppen meglépett a pszichiátriáról, ahová akkor zárták. A férfi célpontja a ház, ahol gyilkolt, és ahol most Beth és három barátnője tartózkodik…

A „Sorority…” ígéretesen kezdődik: a Beth-t játszó Angela O’Neill nem egy tucatarc, és még néhány kellemesen nyomasztó beállítást és kamerafahrtot is kapunk a nagy ház belsejéből, a kiürült szobákból. A baj az, hogy mindez körülbelül négy percig tart, és utána a film látványosan összeomlik. Hogy miért? Egyre gyengülő, időnként már-már botrányosan rossz alakítások, nevetséges jelenetek, pofátlan nyúlások következnek. O’Neillt egy jelenet sem teszi próbára a továbbiakban, a többiek pedig olyan fapofával és hiteltelenül rémüldöznek, hogy az néhol már fájdalmas. A csúcspont a sátras jelenet, a gyilkos késével elkezdi szabdalni a kertben felállított sátrat, odabent a szerelmespár meg csak óbégat ahelyett, hogy kimászna a bejáraton (ami így egyben kijárat is lenne). A szöszi egyetemista így elhalálozik, a nagy nehezen a házba menekülő fiúja meg úgy közli a többiekkel a halálhírt, mintha éppen arról számolna be, hogy elfogyott a kenyér a sarki közértben…

Az sem semmi egyébként, ahogy a pszichopata gyilkosunkat őrzik; belép hozzá egy walkmanező ápoló, hátat fordít neki, megvárja, hogy emberünk jól elintézze, és ennyi. A menekülő ezután még átmegy egy nyitott rácsos ajtón, kinyit egy másik ajtót, ami „véletlenül” szintén nincs kulcsra zárva, átmászik egy drótkerítésen és már rá is szabadult gyanútlan környezetére.

A továbbiakban már csak plágium és dilettantizmus marad, a rendezői székben ücsörgött Carol Frank (akinek egyébként ebből a filmből áll egész rendezői pályafutása) lenyúlja a két évvel korábbi Terminátorból Schwarzenegger „ráhajtok autómmal egy játékszerre, majd kiszállok” jelenetének összes beállítását, aztán Carpenter Halloweenjét kezdi fosztogatni. Ezek után már az sem meglepő, hogy az egyik fazonról egy jeleneten belül le-, és felvándorol az alsógatya, meg az sem, hogy az ablakból lefelé mászó egyik barátnőnek csak félúton tűnik fel, hogy a létrát már másvalaki tartja, mert aki addig tartotta, az már holtan fekszik - szintén a létra alatt, éppen csak „alig” feltűnően.

Összességében a „Sorority House Massacre” egy igen gyenge horrorfilm, amely éppen egyszer az életben megnézhető, de pár nap múlva már szinte semmire sem fogunk emlékezni belőle.

Végeredmény: Gyenge Halloween-kópia (és még sok másé is)

A film: 3 pont