To the Devil a Daughter (1976)

To the Devil a Daughter (1976)

John Verney írót (Richard Widmark) új könyve dedikálásán egy kétségbeesett férfi (Denholm Elliott) keresi fel, és megkéri, hogy helyezze biztonságba lányát, akit egy sátánista pap, Michael atya (Christopher Lee) fenyeget. Az írónak sikerül is magához vennie a lányt, és két ismerősére bízza. De a fiatal apácának borzalmas lázálmai vannak: a rá áhítozó papnak még nagy távolságból is hatalma van fölötte. Az összecsapás Verney és Michael atya között csak idő kérdése…

A nagy sikert aratott „The Devil Rides Out” szép emlékét felidézve a Hammer úgy döntött, hogy nyolc év elteltével újra megpróbálkozik egy Dennis Wheatley-regény adaptációjával. A végeredmény nem rossz, bár az 1968-as klasszikus szintjét nem éri el. Nincs túl sok helyszín és fordulat, viszont van néhány csúcspont, és ami a fő motorja a filmnek, az a színészi alakítások nagyszerűsége. Christopher Lee a szokásos formáját hozza, csak ezúttal negatív szerepben, de a produkció igazi nyeresége a veterán Richard Widmark, aki az első percektől a hátán visz mindent. Meg kell még említeni az ekkor 16 éves Nastassja Kinski nevét is, aki Olivia Newton-John elől orozta el a lehetőséget, és aki nagy felzúdulást keltett kora miatt egy rövid full frontál meztelen jelenettel, de kár volt a felzúdulók fáradságáért, mert Kinski az apáca szerepében nagyon jó (és tehetségét röpke három évvel később Oscar-jelölésig is vitte Roman Polanski rendezése alatt). Peter Sykes rendező (akinek filmográfiájában ezt megelőzően nem sok minden szerepelt) is megbízható munkát végez, bár igazából túl sok dolga nincs, és a forgatás során/után a szerencse is elkerülte. A befejező párviadal Lee és Widmark között eredetileg némileg hosszabb volt (volt benne villámcsapás, halál és egyéb nyalánkságok), de a leforgatott felvételek eltűntek, vagy megsemmisültek. Még korábban gond adódott a sátánista orgiajelenettel is, Christopher Lee nem sok kedvet érzett a meztelenkedéshez, végül a kényes felvételekhez állandó dublőre ugrott be helyette. Magának a rendezőnek sem volt biztos a helye, szóba került Sykes helyett Mike Hodges, és Ken Russell is (na, utóbbival különösen érdekes lett volna a film, kár, hogy nem lett belőle semmi).

A film csúcspontjai közé többek között az említett orgiajelenet tartozik, de Elliottnak is nagyon jó pillanatai vannak, „körbe ülése” pedig erősen felidézi a „The Devil Rides Out”-ot.

Mindenképpen érdemes tehát megpróbálkozni ezzel a Hammerrel, mert bár extrém bravúrokat nem nyújt sem történetileg (a sztori a „The Devil…”-t kopírozza bőszen), sem megvalósításban, a hangulat megvan, és emellett profi a vágás, és néhány cuppogós, „belsőséges” effektus realizálása is.

Végeredmény: Nem lebecsülendő Hammer elsőosztályú szereposztással

A film: 8 pont