Gregory Moore halott.
Gregory Moore holtsápadt, nem mozdul egy millimétert sem, a szeme pedig
üvegesen mered a semmibe. A testét a hullaházba szállítják, majd lepedővel
letakarják, végül a szokásos helyre, egy fali mélyhűtő rekeszbe teszik. A dokik
azonban nem hallhatják, amit mi, nézők igen: Moore segélykiáltását. Nem
láthatják, hogy Moore agya tökéletesen működik, és minden erejével azon
dolgozik, hogy összerakja a történteket. Moore egy újságíró… barátnője egy
éjszaka megmagyarázhatatlan módon eltűnt… a rendőrség tehetetlen… viszont
megvan a nyom, amely egy titkos társasághoz vezet… lehet, hogy a barátnő még
életben van? És hogyan adjon életjelet magáról egy holttest, amelynek csak az
agya működik?
A „Short Night…” a hetvenes
évek olasz bűnügyi filmjének újabb mesteri iskolapéldája. Aldo Lado rendező
debütálása garantáltan meg fogja döbbenteni a Kedves Nézőt. Pedig kezdetben
szép csendesen zajlanak a dolgok, nincsenek véres, fekete kesztyű által
elkövetett gyilkosságok, de valahogy érezni lehet, hogy valami kitörni készül,
valami felejthetetlen. Lado ezt a valamit jó szokás szerint a fináléra
tartogatja, amely olyannyira hatásos és zsigerekig ható, mintha egy, a
szakmában már öreg motoros direktor rakta volna össze. A film közepe csendesen
csordogál, igazából semmi sem utal rá, hogy az egész műfaj egyik
legszívbemarkolóbb utolsó pár percét tartogatja számunkra.
A szereposztás parádés, Jean
Sorel remekül játssza a halottat, Barbara „Tripla X” Bach szépségétől olvadozva
csúszunk majd le a fotelből a földre (és bőven megértjük Gregory Moore-t, hogy
mindent tűvé tesz érte), az állandó Bergman-színésznő, Ingrid Thulin
kvalitásait nem kell részleteznem, de itt van még nekünk a német színészóriás,
Mario Adorf is. A zenét szinte már menetrendszerűen Ennio Morricone szerezte, a
szokásos magas színvonalon. Mindent összevetve, a „Short Night…” a giallo-műfaj
egyik kiemelkedő darabja.
A dvd az Anchor Bay „The
Giallo Collection”-sorozatának része (külön, és négyes dobozban is megjelent);
a kép eszméletlenül szép, a kiadó rossz szokása szerint felirat nincs, az
extrák között találunk interjút a rendezővel, filmográfiát és egy trailert is.
Sajnos a hangminőség furcsán gyatra: mintha kicsit el lenne csúszva, helyenként
torznak tűnik, és ez néha megnehezíti a pontos megértést.
Végeredmény: Egy giallo, amit látni és hallani kell - majd betenni a gyűjteménybe
A film: 10
pont
A dvd: 8
pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése