Alkonytájt/Near Dark (1987)
Magányos „cowboy” autózik hazafelé, majd megáll, és miközben
néhány barátja ugratja, valami gyönyörűt pillant meg az éjszakában: a szépséges
Mae sétál elő egy sikátorból. Calebnek nem kell sok nógatás, rögtön felajánlja
szolgálatait a szőke szépségnek, és elviszi kocsikázni. Azzal nem sokat
törődik, hogy a megmutatni kívánt ló nem hajlandó a lány közelébe menni - az
állat feldúltan elvágtat -, csak egy cél lebeg a szeme előtt: megcsókolni az új
ismeretségét. Ez sikerül is neki, de sok köszönet nincs benne, Mae ugyanis
jókorát harap belé, és elszalad. Miután az autója lerobban, Caleb gyalogolni
kényszerül hazafelé, de ahogy felkel a Nap, úgy száll el egyre jobban az ereje,
ruhájából füst tör elő, bőre pedig szenesedni kezd. Már éppen hazaérne apjához
és húgához, amikor lakókocsi fékez mellette, és erős kezek rántják be a
járműbe. Caleb csak most jön rá arra, amit korábban a megvadult ló pillanatok
alatt megérzett: elrablói, és egyben megmentői vámpírok, akik folyamatosan
menekülnek a nappali fény elől, és emberi vérrel táplálkoznak. A lakókocsiban
tartózkodók legszívesebben elnyisszantanák Caleb torkát, de Mae ragaszkodik
választottjához, és időt nyer neki - legalábbis addig, amíg megöli első
áldozatát. Akkor a „család” tagjává válhat…
A „Near Dark” brutális, véres és egyedülálló film.
Egyedülálló, mert olyan műfaji kavalkáddal rendelkezik, amire talán nincs is
más példa az (amerikai) filmtörténelemben. Akciófilm, love story, road movie,
horror, western keveredik a szemünk előtt, tehát ahhoz, hogy mindez működőképes
legyen, igazán jó képességű rendezőre van szükség. Nos, a választás Kathryn
Bigelow-ra esett. Igen, a „Near Dark” női rendezőt kapott, aki egy rendezésen
volt túl 1987-re, és aki bizony nem spórolt az akcióval és a vérrel. De a sok
vér mellett gyönyörű napfelkeltéket is kapunk, amelyek nem véletlenül mutatnak
csodásan a vásznon, Bigelow ugyanis festőművészként is letette korábban a
névjegyét. A filmben természetesen a horror dominál, méghozzá úgy, hogy a fő
motívumot, a vámpírizmust egy szóval sem említik a karakterek, akik helyett
többnyire a tetteik beszélnek. Így a film egyértelmű csúcspontja az a jelenet,
amikor a „család” tagjai irtózatos vérfürdőt rendeznek egy éjszakai bárban.
Vér, brutalitás, izgalom, fekete humor - ez a „Near Dark” leghatásosabb
jelenete. Remek a forgatókönyv (maga Bigelow írta), minden karakter a helyén
van, és egyik jobb a másiknál: Severen (Bill Paxton emlékezetes magánszáma) az
a vérszívó, aki „mestersége” minden percét élvezni akarja; Jesse és Diamondback
(Lance Henriksen és Jenette Goldstein, Paxtonnal együtt az Alien második
részéből) a tapasztalat, szülői megfontoltság és extrém brutalitás képviselői,
Homer (Joshua Miller), a gyermektestbe zárt vámpír pedig a családi ranglétra
alsó fokán helyezkedik el. A sorból talán csak Mae lóg ki, de róla is
megtudható, hogy már számos gyilkosságon van túl. Minden karakter hullámzik,
egyik percben viszolygunk tőlük (pláne gyilkosságaik közben, melyeknek
áldozatai többnyire gyanútlan emberek közül kerülnek ki), máskor viszont sajnáljuk
őket, elvégre nem kérték maguknak ezt a sorsot, és a maguk módján ők is pusztán
élni akarnak.
Hihetetlen, de ez a mesteri műfajkeverék alaposan megbukott
1987-ben a bemutatásakor. Ugyanebben az évben került a mozikba „Az elveszett
fiúk” (The Lost Boys) című vámpírhorror is, amely tisztességes, és egyben
felejthető iparosmunka volt, mégis elcsábította a moziba járók nagy részét.
Videón már jóval nagyobb sikere volt Bigelow filmjének. Magyarországon soha nem
volt kiadása (a Flamex anno meghirdette a videopremiert, de ez végül kacsának
bizonyult), ezért is örömteli, hogy mindezt - a szép emlékű Cornerfilm jóvoltából
- dvd-n pótolhattuk. A korábbi, magyar feliratos ausztrál kiadás extráit is
megkapjuk, trailerrel, kimaradt jelenettel, kommentárral és egy remek
dokumentumfilmmel, melyből többek között megtudhatjuk, hogy hogyan készültek
Paxtonék a szerepeikre, vagy hogy Jenny Wrightnak azóta teljesen nyoma veszett.
Én személy szerint csak azt sajnálom, hogy a film címe nem egyenes fordításban
„Közeli sötétség” lett, Bigelow ugyanis filozófiája alapján esküszik a két
szóból álló címekre.
Végeredmény: Kultklasszikus vámpírhorror felejthetetlen
jelenetekkel
A film: 10 pont
A dvd: 10 pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése