Schulmädchen-Report Edition (1970-1980)

Schulmädchen-Report Edition (1970-1980)

Wolf C. Hartwig azon gondolkozott, hogyan tudna egy kis pénzt szerezni. Valami filmet kéne csinálni - gondolta - lehetőleg nulla költségvetésből, valami olyasmit, ami még nem volt, és amire tódulna a nép a moziba. Hartwig Úr olvasgatott, olvasgatott, tájékozódott, majd egyszer csak ezen a címen akadt meg a szeme: „Iskoláslány-riport”. És ekkor jött a korszakalkotó ötlet: mivel ekkor éppen 1970-et írtunk, küszöbön (sőt, már azon is túl) a világszerte elterjedő szexuális forradalommal, mi lenne, ha fiatal gimnazista lánykák szexuális kibontakozását filmesítené meg? A téma úgyis minden iskolában jelen van, csak senki nem beszél róla. Hát akkor majd mi! - csapott az asztalra Hartwig Úr. - Nem is kell hozzá sok pénz, kell egy riporter, aki a járókelőknek intim, provokatív kérdéseket tesz fel, ki kell bérelni egy iskolát, abban egy darab osztálytermet, plusz kell még egy-két szoba, lehetőleg nagy ággyal. Mi is kell még? A legfontosabb majdnem kimaradt: a gimnazista leányzók! Nosza, azonnal castingolunk egy párat.

A nagy tervet tettek követték, és nemsokára el is készült a hetvenes évek egyik legnagyobb mozisikere, a Schulmädchen Report első része. Hogy mekkora sikert aratott Hartwig Úr délutáni teázás-kávézás közben támadt ötlete, arra álljon itt két adat: a sorozat végül tíz év alatt tizenhárom részt élt meg, és az 1970-es első részre gyenge hétmillióan tömörültek be a mozikba.

A filmek apró változtatásokkal ugyanazt a mintát követik, vagyis adva van egy Rahmenhandlung, azaz kerettörténet, mondjuk egy iskolai értekezlet, vagy bírósági tárgyalás, esetleg kirándulás, melyen a résztvevők (tanárok, pszichológusok, diákok, kirándulók) felelevenítenek egy-két régi sztorit az éppen adott beszédtémával kapcsolatban. A sztorik többnyire egy kaptafára mennek, majdnem mindig „iskolás lány szereti a családapát/tanárát és szexel vele”, vagy „a természet lágy ölén szexuális kalandokat élünk át”, illetve „konzervatív idős nénik-bácsik orra előtt csináljuk a témát” áll a középpontban. A szereplőgárda nagyjából ugyanazokból áll, bár minden rész elején kiírják, hogy névtelen leányzók sora a cast, Ingrid Steeger például e filmekben tette híressé öltözékben egyre gyérebb, ám sikerekben annál bővebb pályafutását. Az első három rész utcai riporterét az azóta tekintélyes, sikeres életutat magáénak mondható „jószágigazgatót játszottam A Guldenburgok örökségében”-Friedrich von Thun alakította. Aki imádta a „Klinika” című sorozatot, könnyedén kiszúrhatja Sascha („Udo”) Hehn-t is. Rajtuk kívül feltűnik még Heiner Lauterbach, Christina Lindberg és a szépséges Katja Bienert is.

A lányok kiválasztására nagy gondot fordítottak, természetesen a castingon alaposan szemügyre vették őket (persze nem nagykabátban), és aki kinézett 15-16 évesnek, azt szerződtették. Mivel a lánykáknak csupán annyi dolguk van az epizódokban, hogy egy kis történetkezdemény után megszabaduljanak minden egyes ruhadarabjuktól, talán érthető, hogy a „színészi” alakítások változóan mulatságosak.

Az utcai riportok csak az első három részben vannak jelen, utána „mit húzzuk ezzel az időt, úgysem erre kíváncsi senki, hanem a csajokra”- jelszóval ejtették a témát, így Thunt is, helyette a filmek elején és végén megszólal egy férfihang, miszerint: „… hát, ilyenek a német iskolás lányok…”.

És hogy milyenek a filmek? Gyerekesek, bugyuták, kiszámíthatóak, porosak, blődek, röhejesek… de muszáj megállapítani, hogy a leányzók gyönyörűek, erotika van dögivel, és mivel egy erotikus filmben ez nem elhanyagolható szempont, a célt mindenképpen teljesítik. Prűdségnek, ahogy ebben a korszakban megszokhattuk, nyomát sem találjuk; nem úgy kortársainknál, akik „cenzor” fedőnéven bizony alaposan megnyirbálták az iskolás lányok kalandjait. Számos epizódban volt látható eredetileg szexuális erőszak, ezt mind egy szálig kiirtották. A legviccesebb így a negyedik és az ötödik rész, melyeket sikerült 61, illetve 65 percesre megcsonkítani. A szexuális erőszak kivágásával egyébként a filmek maradék komolyságát is eltávolították, így gyakran mindent áthat a végtelennek tűnő bugyutizmus. Ebből a szempontból a mélypont a tizedik rész, melyben „Az ördögűző” erotikus változata olyan szánalmas, hogy megtekintése után az ember többnyire csak vinnyogni képes az átélt vizuális kínoktól. A leggyengébb rész ennek ellenére a kilencedik, amely annyira unalmas, hogy álmatlanságban szenvedőknek kifejezetten ajánlott. Ezt az epizódot egyébként új ember, Walter Boos, az addigi rendezőasszisztens és vágó rendezte Ernst Hofbauer helyett (bár a harmadik és ötödik résznél mindketten jegyezve vannak, mint rendező); talán ezért is lett ennyire pocsék. De hogy a másik végletet is megemlítsem, a legjobban sikerült epizód az 1974-es nyolcadik lett, a Hofbauer kétéves kiszállása előtti utolsó. Hogy miért ez a legjobban sikerült rész? Egyszerű: ebben láthatjuk a legtöbb ruhátlan leányzót; Hofbauer időleges lelépése előtt bizonyára úgy gondolta, hogy utoljára még alaposan a húrok közé csap, ennek megfelelően igazi húsparádét vonultat fel a természetben, a zuhanyzóban stb.

Összességében elmondható, hogy aki agyatlan seventies-erotikára vágyik, az a „… Report”-filmeknél jó helyen kopogtat. Aki viszont ebből a korszakból nagybetűs filmet szeretne látni erotika témában, az válassza inkább „Az utolsó tangó…”, „The Story of O”, „In the Realm of the Senses” stb. valamelyikét.

A német kiadású doboz mind a tizenhárom filmet tartalmazza, a már említett vágásokkal, előzetesekkel, dokumentumfilmmel (ami egy interjú Hartwig apóval), mindez német hanggal. Amerikában a filmek csak darabokban kerültek kiadásra (nem mind), doboz nincs, viszont amit kiadtak, az elvileg vágatlan. A német doboz része még az 1973-as „Tanzstunden Report” is (egy több mint egyórás dokuval), amely egy tánciskola résztvevőinek szexuális kalandjairól szól, és amely legalább annyira pocsék (ha nem jobban), mint a doboz már említett kilencedik filmje. A lemezek képminősége nem rossz, és a borítókon… hát, nem sok mindent bízott a kiadó Kinowelt a képzeletre.

A filmek: A nyolcadik 6 pont, a kilencedik 0 pont, a többi: 4 vagy 5 pont, attól függően, hogy kinek melyik lány tetszik

A doboz: 8 pont