Böjtös Gábor kritikáiból:
Devil Dog: The Hound of Hell (1978)
A film elején egy sátánista szektát láthatunk, amint éppen
az Ördög fiát idézik meg (vagy magát a Sátánt?), méghozzá nem akármilyen módon,
hanem egy kölyök németjuhász testébe. Kis ugrás, és a következő pillanatban már
egy családot ismerünk meg, amelynél hamarosan jön a „gyermekáldás”, és egy
icipici németjuhász kerül a családhoz, amit a két gyerek rögtön megszeret, és
amitől a vallásos bejárónő úgy retteg, hogy hamarosan meg is hal. Meg még egy
páran, akik/amik a kutya ellen vannak. A gyerekek és a feleség közben a sátáni
kutya befolyása alá kerülnek, így egyedül az apukának van lehetősége rá, hogy
megküzdjön a démoni kutyával, ami nem csak a családját, hanem az egész világot
is veszélyezteti.
Istenem… wtf? Curtis Harrington (Killer Bees, The Cat
Creature) az Ómen után két évvel úgy döntött, hogy leforgatja a mozi tévéfilmes
változatát, ám hogy ne tűnjön akkora nyúlásnak a dolog, ezúttal nem gyerekkel,
hanem kölyökkutyával, mert hát az az eredeti filmben is jól működött, mikor a
sátáni kutya színre lépett. Emberünk csak azt felejtette el, hogy a klasszikus
mozi egy igazi profi munka, és hogy a kutya ott csak mellékszereplő, plusz még
félelmetesnek is mondható, nem úgy, mint egy édi-bédi kölyök, ami alapjában
megöli a horrorisztikus hangulatot. Később ugyan a kutyuli felnő, de a direktor
kihagyja a ziccert, amit a lehetőség nyújt, így félelemérzet, vagy feszültség
nincs, ami pedig a végjátékot illeti, még a nagyra nőtt szörnykutya megjelenése
is paródiába csap át a kivetített formájában, így a technikai analfabetizmus
tönkreteszi még azt is, ami esetleg kicsit menthetné az eredményt. Vér nincs, a
színészek gyengék (egyedül a Rambóból is ismert Richard Crenna említhető
pozitívumként a családapa szerepében), a zene unalmas, még a fényképezés és
vágás az, ami nagyjából rendben van.
A film: 2 pont
A dvd: 7 pont
(A kritikáért köszönet illeti Böjtös Gábort)
(A kritikáért köszönet illeti Böjtös Gábort)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése