Anthony Hopkins korai horrorfilmjei 2.
A mágus/Magic (1978)
Corky (Anthony Hopkins) a
kártya ördöge. Amilyen trükköt meg lehet csinálni a lapokkal, azt ő
megcsinálja, persze csak akkor, ha a közönség is vevő a produkciójára. És itt a
bökkenő, Corky mutatványa tulajdonképpen senkit sem érdekel. Megváltozik a
helyzet, amikor Corky maga mellé veszi a színpadra Pufit, a fabábut, aki
szexista, és egyéb szókimondó viccekkel szórakoztatja a nagyérdeműt. Mikor egy
nagyhatalmú menedzser felfigyel a nem mindennapi számra, felajánlja, hogy
elindítja a világhír felé a bűvészt. A siker kapujában azonban Corky megijed,
és egy kis vidéki házba vonul vissza, ahol összecsapnak feje fölött a hullámok:
a panzió tulajdonosa nem más, mint saját ifjúkori szerelme, aki azonban időközben
hozzáment egy alkoholista, erőszakos, szintén régi ismerőhöz. Ha ez nem lenne
elég, menedzsere válaszút elé állítja, és ami a legrosszabb, Pufi mintha
kezdene életre kelni, és bizony elég véres gondolatokat forgat fából készült
fejében…
„A mágus” című filmnek
Anthony Hopkins a motorja - és ez a motor nagyon jól működik. Az idegileg
labilis bűvész eljátszása még kívülről nézve is embert próbáló feladatnak
tűnik, képzelhetjük, Hopkins mit szenvedett vele (a bábut - amelyet róla
mintáztak - hazavitte, de egy napig sem bírta vele összezárva, úgy kellett
megnyugtatni). Megérte: horrorfilmben ritkán látni ilyen erős, és főleg
sokoldalú alakítást. Hopkins egyszerre gyengéd (szerelmével, Ann-Margrettel
közös jeleneteiben), egyszerre durva (a férjjel, Ed Lauterrel) és a szemünk
előtt nő benne a feszültség, egészen a robbanásig. Ha alaposan megnézzük
Richard Attenborough filmjét (kinek helyére eredetileg Mike Nichols pályázott,
de Attenborough-nak kellett ez a rendezői szék, mivel ugródeszkának tekintette
a „Gandhi” elkészítéséhez), akkor azt láthatjuk, hogy Hitchcock Psychója
idéztetik meg folyamatosan. Erre bizonyíték a két épület, a véres gyilkosságok,
a bűnjelek eltűntetésére szolgáló tó, a fokozódó őrület és sok más egyéb,
melyekkel azonban lelőném a poént.
Az alapul szolgáló regényt,
és a film forgatókönyvét is William Goldman írta (a regényt még 1976-ban), aki
meghökkentő módon ezután a film után kilenc évig nem kapott munkát
Hollywoodban. Holott „A mágus” minden tekintetben elsőrangú produkció:
Attenborough rendezése a kevés műfaji tapasztalat ellenére pergő és hatásos, a
brutálisabb jelenetekért rajongók is megkapják, amire vágynak (kiemelkedik egy
hátborzongató vízbe fullasztás, melyet egy fabábu figyel az ablakból), az
alakítások meg egyenesen bravúrosak. Eredetileg Jack Nicholson kapta volna
Hopkins szerepét, de utóbbival talán még jobban jártunk, az ekkoriban komolyan
betegeskedő Sir Laurence Olivier-t pedig remekül helyettesíti Burgess Meredith.
Semmi esetre sem kihagyandó
darab tehát az Attenborough-Hopkins kettős mágusa; egy pszichodrámába oltott
horrorfilm (vagy fordítva, ahogy tetszik), melynek végkimenetele egy igen erős
mélyütéssel „kedveskedik” a nézőnek.
A filmhez készült egy
kifejezetten színvonalas magyar szinkron, melyben Harsányi Gábor emlékezetesen
adja Hopkins és Pufi hangját.
Hopkins ekkor, 1978-ban
elköszön a horror műfajától, és majd csak 1991-ben fog visszatérni, egy erősen
maradandó és sikeres szerepben…
Végeredmény: Egy méltatlanul elfeledett és alulértékelt horror egy legendás pályafutás korai szakaszából
A film: 10
pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése