Le foto proibite di una signora per
bene/Forbidden Photos of a Lady Above Suspicion (1970)
Egy fiatalasszony sétálgat a
sötét utcában. Hirtelen egy férfi jelenik meg előtte, elkapja és a földre
szorítja. De nem az történik, amire számítanánk, a férfi ugyanis váratlanul
beszélni kezd: megemlíti, hogy ismeri a nő férjét, és bizonyítéka van rá, hogy
az üzletember meggyilkolta az egyik üzlettársát. A nő nem akar hinni az
idegennek, de az elengedi és közli, hogy hajlandó átadni a bizonyítékokat, ha
eltölt vele egy-két kellemes órát a lakásán. A nő hazaérkezése után férjének
nem mond semmit, majd enged a zsarolásnak. Nem sejti, hogy ez csak a kezdet…
Luciano Ercoli 1970-es
giallója jó film, kisebb hibákkal. Technikailag minden a helyén van, és még
Ennio Morricone is csatasorba állt dallamaival. A történet is rendben van, bár
akadnak hiányosságai, de erről majd később. Ami bajom volt a filmmel az annyi,
hogy szerintem nem használja ki maximálisan a lehetőségeit. Egyrészt én el
tudtam volna képzelni egy jó adag szürrealizmust, a szépséges Dagmar Lassander
támadója/zsarolója feltűnései rengeteg alkalmat teremtenének rá. Másrészt a
történet (különösen az első fele) tele van szexualitással, de képileg ebből
kevés jelenik meg (valószínűleg a korai készítési év, vagy a félelem a
cenzoroktól játszott közre). Ez azért is kár, mivel rendkívül érdekes
karaktertanulmány a nő figurája, aki tulajdonképpen keveset kéreti magát, és
talán még üdítő változatosságot is talál zsarolója szadista szexuális
játékaiban; de mint mondottam, ebből a szexuális epizódból a néző csak egy kis
csuklókötözést kap.
És hogy a kihagyott
lehetőségek helyett Ercoli mire koncentrál? Sajnos egyvalamire, de arra
halmozottan: minél többször őrületbe kergeti Lassandert, aki aztán
kétségbeesetten bizonygatja a titkos zsaroló létezését fűnek-fának, de mire fű
és fa a telefonhoz, ablakhoz satöbbihez lép, a bűnözőnek persze nyoma vész, és
természetesen a végső nagy csavarig nem is hisz senki a halálra rémült nőnek.
Egy idő után mindez kissé repetitív és unalmas is lehet, mivel a néző tudja, hogy
a zsaroló bácsi nagyon is valóságos, és itt bizony felütheti a fejét a
türelmetlenebb várakozás a végkifejletre. Szerencsére aztán jön is a
végkifejlet, és nem is okoz csalódást. Látszik, hogy pihent agyak csavargatták
a sztorit a végletekig, fejre állítva (majdnem) az összes karaktert.
A stáb az ismétlődő részeken
szerencsére átsegíti a nézőt, a férj szerepében a „Naked Violence” zsaruja,
Pier Paolo Capponi aggódik nejéért, a barátnőt Susan Scott alakítja, de a
leghatásosabb a zsaroló bőrébe bújt Simón Andreu, akit Ercoli nem igazán
használ ki (mondom, néhány szürreális jelenetet a színésszel elbírtam volna).
Összefoglalva, aki véres, és
vadul erotikus giallóra vágyik, az itt rossz helyen kopácsolja az ajtót. A
történet egy nagy csattanóra épül, ezért igazából egyszer nézhető, óriási
filmes bravúrokkal nem öregbíti a giallók hírnevét.
A dvd (Blue Underground)
remek képminőséggel és angol mono hanggal rendelkezik (a BU megint lespórolta a
feliratot). Itt kell megjegyeznem, hogy amennyire nem explicit a film, legalább
annyira próbálja meg annak beállítani a hátsó borítóra írt szöveg. Egy kis
válogatás a borító írója által használt jelzőkből: „fetishistic,
sexually-themed, explicit connection between female sexuality and violence,
traumatic sexual assault, pornography and perversion, kinky giallo, violent
desires, extreme”. Mindezt megfejelik még egy önsimogatós Lassander-képpel is a
zuhany alatt, más kérdés, hogy sokra nem mennek vele, mert a hölgy ruhában
áztatja magát a vízsugárral - mint írtam, a filmben szinte egy centi
meztelenség sincs (csak fényképen). A címlap pedig ebből a szempontból hab a
tortán, ugyanis a mellékszereplő Scott egy ágyjelenetét ábrázolja. A BU
biztosan eladási rekordot akart dönteni.
Végeredmény: Vannak jobb giallók, de rosszabbak is...
A film: 7
pont
A dvd: 8,5
pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése