Las adolescentes (1975)

Las adolescentes (1975)

Ana nem az a bulizós fajta. Szívesen elücsörögne otthon, és igencsak elromlik a hangulata, amikor apja közli vele, hogy egy elitnek számító kollégiumi iskolába kell mennie. Ana osztálytársai alig várják az új iskolatárs hétvégi kimenőit, rögtön ráakaszkodnak és nemsokára már London belvárosában járják az utcákat. A két új barátnő pasizik, kocsmázik, majd egy fotózásra is elrángatja Ana-t, akinek teljességgel idegen ez az életstílus. Az egyik társaságbéli fiú azért titkon megtetszik neki, és láss csodát, a fiú egy nap váratlanul megjelenik az iskolában, és alázatosan randevúra hívja a lányt, aki örömmel igent mond az invitálásra. Nem sejti azonban, hogy új lovagja egy chilei fotósnak dolgozik, aki meztelen képekkel kereskedik, és főnökei utasítására mindenáron a fényképezőgépe előtt akarja tudni a gyanútlan Ana-t, akár erőszak árán is…

A „Las adolescentes” egy sokat ígérő film, amely sajnos egy ponton megbukik: kiszámítható. Egy ideig érdekesen zajlanak az események, de ahogy felvázolódnak a konfliktushelyzetek, onnantól fájdalmasan rutinná válik minden. Pedro Masó rendezőnek látnivalóan minden vágya az volt, hogy bűnügyi filmbe fojtsa az iskolás lánykák felnőtté válásának e szakaszát, és talán túl gyakran időzik el ezen elemeknél: a befejezés színtiszta thriller, amolyan „vajon odaér-e időben?”, és a bűnszövetkezetnek iskolaigazgatóként lányokat közvetítő tanárnő kriminalizálása is enyhe túlzás (és felesleges is). A szereplőkön nem múlik semmi, egészen jó alakításokat láthatunk: ez a film volt Koo „Justine” Stark első főszerepe, és ő - ellentétben magával a filmmel - legalább emlékezetes marad ormótlan nagy szemüvegével, és kínosan rendezett egyenruhájával. A többiek sem rosszak (a rendezőnek még Cristina Galbót is sikerül elvesztegetnie egy nyúlfarknyi szerepben), - ráadásul Susan Player szinte folyamatosan talál módot egy kis (fél)meztelenkedésre - mint ahogy a rendezés is jónak mondható. Mint mondtam, a fő baj a műfaji bizonytalanság. Kezdetben egy „iskolás lányok szeretnének már szexelni”-típusú filmet látunk zuhanyjelenettel, iskolai csínytevéssel, aztán szerelmi dráma, „Házibuli”-jelleg, végül pedig a már említett thriller formulája következik. Túl sok egy ilyen jellegű filmbe, és az össze is roppan ennyi minden alatt. A londoni belvárosi felvételek mindenesetre azért színvonalasak…

A filmnek nem létezik dvd-kiadása, de elvileg a Warner bratyók jogtulajdonolják, legalábbis a film elején felvillanó logó erre enged következtetni.

Végeredmény: Egy kis ez, egy kis az, de semmiből sem kielégítő 

A film: 5 pont