Les cauchemars naissent la nuit/Nightmares Come at Night
(1970)
Anna egy zágrábi klubban vesztegeti az életét mint
sztriptíztáncosnő, amikor Cynthia, egy titokzatos szőke hölgy a hátsó sorokból
felfigyel rá, és meginvitálja magához. Az invitálásból nemsokára érzéki
kapcsolat lesz, de hogy semmi nem tökéletes, arra jó példa az éjszaka, amikor
Annát folyamatos rémálmok gyötrik. A rémálmokban gyilkosságok szerepelnek,
amelyek igen valóságosnak tűnnek, különösen akkor, amikor Anna reggel vérrel
szennyezett kézzel ébred. Az egyre hisztérikusabb nő egyetlen reménye orvosa,
aki egyben Cynthia ismerőse is. Lehet, hogy a gyilkosságok valóban
megtörténnek, és Anna az elkövető?
2013. április 2-án vége szakadt egy legendás pályafutásnak:
Jesús „Jess” Franco, az „eurosleaze”, vagy inkább „eurotrash” jeles képviselője
az örök vadászmezőkre költözött. A mester filmjeiben többnyire a szépséges eurobabe-ek, a folyamatos
le-föl-előre-hátra zoomolás és az andalító muzsika világába kalauzolta nézőit. A „Nightmares…” szintén ezeket az eszközöket felvonultató, tipikus Franco-film, nem ér fel a rendező legjobbjaihoz
(Eugénie, Portuguese Nun…), de messze jobb, mint mondjuk a „Lilian, the
Perverted Virgin” című borzalom. A főszerepben Diana Lorys szenved, sok dolga
nincs, 80 percen keresztül hisztérikusan reagál körülbelül mindenre, ami él és
mozog. A barátnőjét alakító Colette Giacobine nem rossz, igazi céltudatos,
jéghideg femme fatale. A harmadik szépség Soledad Miranda, de ezúttal neki csak
néhány (lenge öltözetű) jelenet jut. A zene (Bruno Nicolai) néha elaltat,
Franco zoomol, mint az őrült, viszont meglepő módon a dialógusok egész jók,
látszik, hogy végre törődtek velük egy keveset. A történet ellenben bugyuta
(ami nem meglepő, hiszen állítólag két filmkezdeményből lett összeollózva a
kész termék), a végén még valami krimis csúcspont is van, de tulajdonképpen
teljesen mindegy, Franco filmjeit úgysem az ilyesmiért szeretjük (már aki). Nézhető,
de átlagos darab tehát a „Nightmares…”, de aki szeretne megismerkedni a rendező
munkásságával, annak ajánlom e filmet, mivel Franco majdnem teljes eszköztára
felvonul a vásznon. Reméljük, odafent valahol azért tovább forgat a Mester…
A dvd a Shriek Show kiadványa. A kiadó valamiért úgy
gondolta, hogy a filmet összecsomagolja egy díszdobozba az 1976-os „Werewolf
Woman”-nel, valamint a 2003-as „Flesh for the Beast”-tel, és az egész
göngyölegnek a „Wicked Women Triple Feature” címet adja. A „Nightmares…”
lemezén négy előzetes, sajnos csonkolt full screen kép, angol-francia hang és
angol felirat is van. A lényeg azonban egy Franco-interjú: a Mester beszél a
cenzúráról, a filmjeiről és a tragikus sorsú Soledad Mirandáról is.
Végeredmény: Közepesnél árnyalatnyival jobb Franco-exploitation
enyhe giallós beütéssel
A film: 5 pont
A dvd: 6 pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése