Le Scomunicate di San Valentino/The Sinful Nuns of Saint Valentine (1974)

Le Scomunicate di San Valentino/The Sinful Nuns of Saint Valentine (1974)

Szőke ifjú menekül lován üldözői elől. Az egyik a három közül azonban egy pisztolylövéssel rövid úton lezárja a galoppozást, így heves kézitusa veszi kezdetét. Az ifjonc, bár több sebből vérzik, elintézi a triót, majd egy zárdában keres, és talál menedéket, ahol az épület - nevezzük így - gondnoka befogadja. A helyválasztás nem véletlen: a szőke dalia szívszerelme ugyanis itt tölti ideje összes részét, mint felavatás előtt álló apáca. A Lucita névre hallgató szépségnek természetesen semmi kedve az apácaélethez, inkább sebesült szerelmével szeretne spanyol létére angolosan távozni. De rengeteg az akadály: valaki brutálisan meggyilkolja Lucita leszbikus szobatársát, és a gyanú rögtön Lucitára terelődik. Egy véresszájú sevillai főmufti érkezik nyomozni, ami persze nem áll másból, mint a gyanúba fogott leányzó alapos megkínzásából. Mindeközben a főnővér sem tétlenkedik: miután megtudja, hogy Lucita szerelme sebesülten az általa irányított zárdában gyógyulgat, úgy dönt, hogy megszerzi az ifjút magának… habár a hősszerelmesnek ezzel szemben egészen más tervei vannak.

Ezt a csavarintos kis nunsploitation-szösszenetet egy Sergio Grieco nevű úriembernek köszönhetjük, aki úgy gondolta, hogy kell egy kis kaland, egy kis szerelem, egy pár félmeztelen apáca, gonosz inkvizítor bácsik, és már le is tette a névjegyét a műfajban. Nos, ha a végeredmény nem is túl emlékezetes, se nem túl eredeti, azért egészen jól szórakozunk. A film pergő, fordulatos, egész elfogadhatóan játszott és jól használja a helyszíneket. Azt viszont mindenképpen elmondanám, hogy aki nagyon perverz, botrányos jeleneteket vár, bizony csalódni fog. A „The Sinful Nuns of…” inkább egy kalandfilmhez áll közelebb, mint egy nunsploitation-filmhez. Bár van félmeztelen korbácsolás, csontropogtatás, a film vége pedig (a befalazott, őrjöngő apácákkal) kellemesen apokaliptikusra sikerült, Grieco filmje semmiképpen sem kihívás ezen a téren mondjuk Jess Franco bácsinak. Engem mindez nem igazán zavart: a tempós rendezés, a „Rómeó és Júlia” stílusában készült sztori és végül, de nem utolsósorban a főszereplő lányka (aki a film második felében sajnálatosan eltűnik) szépsége élvezhető kilencven percet eredményez.

A dvd-ről csak elismeréssel tudok szólni: a Sodementedcinema nevű kiadó lemeze kicsit homályos, de gyönyörű szélesvásznú képpel lep meg minket. Bár a borítóból nem derül ki egyértelműen, de van angol felirat az eredeti olasz nyelv mellé (holland és francia felirat mellett). Van még trailer (figyelem: az előzetesbe szinte minden exploitation-jelenetet belesuvasztottak), plusz más előzetesek. Nívós kiadvány.

Végeredmény: Szórakoztató "nunsploitation-light"

A film: 7 pont

A dvd: 9,5 pont