Az árva/Orphan (2009)

Az árva/Orphan (2009)

Egy fiatal házaspár úgy dönt, hogy két meglévő gyermeke (egy fiú, és egy hallássérült kislány) mellé örökbe fogad egy harmadikat is. A választás Estherre esik, akiről egy idő múlva kiderül, hogy az átlagosnál sokkal magasabb az intelligenciája; mindig tökéletes ruhában jár, csodagyerek módjára zongorázik és segítőkészsége, udvariassága is határtalan. Telnek-múlnak a napok, és Esther egyre nagyobb befolyással van a család mindennapjaira: testvérei felett uralkodik, és a házban - illetve azon kívül is - egyre több furcsa dolog történik. Nem kell sokat várni az első rejtélyes gyilkosságra sem, és bár Esther „tevékenysége” a felnőttek közül csak új anyjának kezd igazán gyanússá válni, arra talán még ő sem számít, ami ezután következik… és hogy férjével kit fogadtak be otthonukba.

Jaume Collet-Serra filmje kiemelkedik a napjainkra jellemző gyengus felhozatalból, mondom ezt annak ellenére, hogy „Az árva” is rendelkezik jó néhány gyenge ponttal, mondhatni tipikus szimptómával. A történet ötlete nem új, volt nekünk egy Jófiúnk 1993-ban, amikor a tündibündi Macaulay Culkin menedzsmentje úgy gondolta, hogy ideje eltávolodni a „Reszkessetek, betörők!”-féle imidzstől, és gonoszkodni a vásznon egy keveset. Még egy évvel korábban egy Mikey nevű fiúcska gyilkolászta a felnőtteket, tehát Collet-Serráék a séma lányos verziójának elkészítését nem kihagyandó ziccernek gondolták. Bőven visszaköszönnek ugyanakkor még „A kéz, amely a bölcsőt ringatja” (1992), vagy az 1995-ös „Sweet Evil” elemei is, főként a nagy finálé során. A nem túl erős eredetiség faktorból jön a film legnagyobb hibája is, Collet-Serra (íróival együtt) valószínűleg azt gondolta, hogy az elődöket senki sem látta, ezért úgy nyújtja a játékidőt, mint szakács a rétestésztát. A hossz így több mint két óra, és ez egy tulajdonképpen nyilvánvaló és önismétlő horrorthrillernél meglehetősen öntetszelgőnek hat. Legalább negyedóra teljességgel feleslegesnek tűnik a filmben, mint ahogy a szokásos semmilyen ziccert ki nem hagyó, befejező vérengzés is néhány perccel hosszabb a kelleténél. De ez van, manapság sajnos az alkotók nem ismerik fel „a kevesebb néha jóval több” lehetőségeit. Számos jelenet a szokásos muszteren zajlik, vagyis az első percétől kitalálható, és onnantól csak a megvalósítás minősége a kérdéses. Nos, a megvalósítás profi. Rutinosan alkalmazott sokkeffektusok, gondosan felépített vérengzések vannak - természetesen orbitális klisékkel vegyítve. Az alakítások… Kedves Olvasók, öveket becsatolni, kapaszkodni, mert most 180 fokos fordulat következik irományomban, ugyanis rátérek a főszereplőnkre, kinek csinos pofikája az egész dvd-borítót is betölti. Az 1997 februárjában született Isabelle Fuhrman alakítása olyan iszonyatos erővel ráncigálja a filmet az élmény, és az akár többször nézhetőség kategóriájába, hogy arra a horror műfajában nem túl sűrűn akad példa. Ebben nagy segítségére van a történet csattanója, amit ugyan én kitaláltam már előre, de ez kit érdekel, hiszen ez a végkifejlet még korábban megfejtve is működőképes és teljességgel hihető is. A kis aranyos Fuhrman alakítása minőségének ez a végső poén alaposan a kezére játszik, és ez is besegít abban, hogy „Az árva” egy minimum kétszer is nézhető horror legyen a sok-sok felejthető produkció közepette.

Nemzeti vagyon elherdálása címén bíróság elé kell majd citálni a filmipart, ha Fuhrmant is elkótyavetyéli, mint ahogy általában a gyerekszereplőket szokták. Fuhrmanról tulajdonképpen kijelenthető, hogy a hátán cipeli a filmet, lazán lejátssza a vászonról felnőtt kollégáit, és még az orosz akcentusa is tanítanivaló. A többiek közül kiemelkedik még a mostohaanyát játszó, kellően hitelesen szenvedni tudó Vera Farmiga, és az imádnivaló kis Maxet játszó Aryana Engineer is (utóbbihoz fűződik „Az árva” legjobb jelenete is, melyben a néző azt hallja, amit ő). A maradék szereplő már tősgyökeres kliséfigura, a blőd apukától az osztály ügyeletes gonosz kislányán át egészen a főapácáig, bár klisés mivoltukat némileg ellensúlyozza, hogy mind jól megkapják a magukét.

Collet-Serra munkája voltaképpen rendben van, a paneleket rutinosan vezényli le, plusz néha még bravúrra is futja az erejéből, például a már említett „nem hallunk”-jelenetben, vagy egy jól sikerült szürreális álomban. És hogy a film egyik általam ismert rajongójának (aki szintén úgy lehidalt a kis Isabelle Fuhrman teljesítményétől, mint én, sőt ő egyenesen Oscar-gyanúsnak nevezte… végül is miért ne? Ha már egyszer manapság pusztán vicsorogni tudó színésznőket is díjaznak, Fuhrmannek is bőven kijárna egy jelölés) is a kedvében járjak, a - persze nem magától - elszabaduló autó jelenete is remek.

Összefoglalva elmondható, hogy „Az árva” egy jól bevált mintát követő, kliséket bőven adagoló horrorthriller, amely grandiózus főszereplője segítségével képes hosszabb időre is feledtetni negatívumait, és ha nem is tud új életet lehelni a műfajba, a „kedves gonosz a házunkban” sémáját sikerrel próbálja életben tartani. Mindenestre annak, aki megtekintette ezt a filmet, Isabelle Fuhrman többi szerepe ajánlatos néznivaló lesz.

„Az árva” nemrég jelent meg itthon dvd-n és blu-rayen is, és a vicc az, hogy magyar feliratot nem tartalmaz. Erről ennyit. Az amerikai blu-ray-en angol felirat van, plusz egyéb jelenetek, doku a gonosz gyerekes filmekről, interjúk.

Végeredmény: Ha valakiért, akkor a főszereplőért érdemes megnézni ezt a filmet 

A film: 8 pont

A blu-ray: 9 pont