Diavolo in corpo/Devil in the Flesh
(1986)
Andrea elunja az ókori
klasszikusok fordítását, és inkább kinéz az osztályterem ablakán. A szomszéd
tetőn egy öngyilkosjelölt áll, de még nála is sokkal érdekesebb látvány a
szemközti ház - egy elmegyógyintézet - teraszán álló nő. Andreát megigézi
Giulia szépsége, és tankönyvet, tanárt faképnél hagyva követni kezdi a nőt.
Kiderül, hogy Giulia szerelme politikai bűnözőként rács mögött ítéletre vár.
Andrea és Giulia végül az egyik tárgyaláson szól először egymáshoz, és rögtön
nyilvánvalóvá válik, hogy a fiatal nő nem véletlenül szokta ideje nagy részét
az elmeintézetben tölteni. Viszont remek szerető, Andrea teljesen belebolondul.
A problémák azonban nem merülhetnek feledésbe: mi lehet a szenvedélyes viszony
jövője, ha a terrorista kiszabadul? És lehet, hogy Andrea apjának, a neves
pszichológusnak is volt már kapcsolata Giuliával?
Marco Bellocchio egy 1947-es
drámát elevenített fel cirka 40 év elteltével. Az előd érzelmes jeleneteivel
elég nagy felzúdulást okozott, ezért Bellocchio úgy gondolta, hogy az új
verziónak is sokkolnia kell - ez a törekvése maradéktalanul sikerült is, de
erről majd később. A film a két fiatal főszereplőjéből él, különösképpen a
holland Maruschka Detmersből. Detmers három évvel korábban már felforrósította
maga körül a vásznat Godard „Keresztneve: Carmen” című filmjében (amelyben
érdekes módon saját maga játszott terroristát), és itt tulajdonképpen ugyanez a
feladata. Az Andreát játszó Federico Pitzalis is kellemes jelenség, és kettejük
között bizony időnként tényleg minden felgyullad (Pitzalisnek ki tudja, miért,
de nem volt több filmje). Sajnos Bellocchio gyakran túl szerelmes filmjébe,
ezért a tempót borzasztóan lassúra veszi, és sok jelenetet indokolatlanul
túlnyújt; így a közel kétórás menetidő a nem túl sok eseményhez igen nagy
hibának tűnik, és a remekül sikerült jelenetek (például Giulia tánca az afrikai
bárban, vagy Andreával közös csónakázásuk) némileg elsikkadnak útközben.
A figyelem azonban nem
sikkadt el a filmről, sőt, a botrány alaposan nagyra nőtt, hiszen Bellocchio
stílusa - az elnyújtott képsorok - nagy táptalajt adnak a szexjeleneteknek,
melyek grafikusak (például egy zongora tetején is csinálja az ifjú pár), és az
egyik ezek közül még a filmtörténelembe is bevonult. Detmers ekkor Andrea ölébe
hajtja a fejét, előveszi annak nemi szervét, és orálisan kielégíti - az esemény
teljes egészében a kamera előtt, tehát nem takarásban történik, ráadásul
bármiféle dublőr nélkül (repkedtek is az X-es besorolások a világ minden
táján). Művészi, „art” dráma, avagy tudatos provokáció semmitmondó
kerettörténettel? Ezt a néző hivatott eldönteni, én mindenesetre hajlandó
vagyok az előbbire szavazni…
Végeredmény: Szexuálisan túlfűtött botrányfilm Olaszországból kisebb-nagyobb hibákkal
A film:
7,5 pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése