Blood on Satan’s Claw aka. Satan’s Skin (1971)

Blood on Satan’s Claw aka. Satan’s Skin (1971)

A 17. századi Angliában, egy kis faluban furcsa dolgok történnek. A fiatalokat valamiféle kór támadja meg, erős szőrzet nő némely testrészükön, néhányuk pedig eltűnik és különös szeánszra csalogatja a többieket. Lehet, hogy magának a Sátánnak van köze az eseményekhez? Egy sokat látott bíró megpróbál utánajárni a dolgoknak, és felvenni a harcot a falu gyermekeit megdelejező Gonosszal…

A Tigon filmstúdió egy igen színvonalas darabja a „The Blood…”. Piers Haggard rendező profin vezényli le ezt a másfél órát, amely kissé kaotikusan kezdődik, majd olyan „hammeresen” folytatódik. De aztán a film rátér a helyes útra, és megtalálja a saját stílusát. Van néhány igen ijesztő jelenet, mint például a Cathy nevű leány meggyalázása óriási szikladarabok között, de említhetném még a padlóból kijövő szőrös-karmos mancsot is. Érdekes módon az a jelenet, amelyben a Margaret nevű karaktert üldözi néhány nehézfiú, és vízpróbának akarja alávetni, mint potenciális boszorkányt, azért került a filmbe, mert a Tigonban még ekkor is édes emlékek ébredeztek a saját két évvel korábbi sikere, a „Witchfinder General” okán.

A szereplők nagyon jók, Patrick Wymark rutinos (eredetileg Christopher Lee volt jelölt a bíró szerepére, de kevés volt a pénz; Wymark egyébként nem sokkal a film befejezése után szívrohamban elhunyt), a Gonosz legfőbb szolgáját játszó Linda Hayden pedig igen erotikus, és ezt a cenzúra is így gondolhatta, mert miután kigyönyörködték magukat Hayden kisasszony papcsábító fullfrontáljában, addig sötétítették a képet, amíg ilyen módon a film elkerülhette az X-es besorolást (a dvd-n szerencsére ez már nincs így).

Meg kell még említeni a gyönyörű zenét is, melyet Marc Wilkinson követett el, de úgy összességében is a profi munka, színvonalas ijesztgetés jelzők illenek a „The Blood…”-ra. Aki kosztümös történelmi, természetfeletti elemekkel megspékelt, a kisemberek félelmeire utaló horrort szeretne látni, az itt jó helyen jár. Haggard filmje ráadásul messze nem annyira kiszámítható, mint számos Hammer-kortársa.

A dvd az elképesztően ötletes, koporsó formájú dobozból származik, amelyben összesen hat film található a Tigon stúdiójából. Elmondható, hogy nem egyedül a külsőségekre adtak a kiadónál, hanem „belül”, a lemezeken is bedobtak apait-anyait, hiszen egy rakás extra (benne Haggard és Hayden kommentárjával plusz trailerekkel, dokukkal), és gyönyörű képminőség várja a vásárlót. Külön öröm az angol felirat jelenléte (Are you listening, Dear Hammer-doboz?), amely a „The Blood…”-nál kifejezetten jól jön, mivel a szereplők néha - érthető módon - igen régies angolt beszélnek.

Végeredmény: Tigonék egyik legjobb filmje

A film: 9 pont

A dvd: 10 pont