Dead & Buried (1981)

Dead & Buried (1981)

Isten hozta a kis tengerparti városkában, Potters Bluff-ban, Kedves Átutazó! Ha Ön nagy hátizsákjával csak át akarja autóstoppolni magát városunkon, avagy éppen nálunk köt ki a hajójával, és meg szeretne pihenni (és jól berúgni), esetleg a parton szeretne fotózni, akkor érezze magát otthon! Mi, a városka lakói mindenben támogatjuk. Szívesen felvesszük autónkba, útmutatást, szállást adunk… és még valamit. Leütjük, belecsavarjuk egy halászhálóba és felgyújtjuk. Egy nagy kődarabbal szétzúzzuk az arcát. De a maradék félszemét is kiszúrjuk egy irgalmatlanul nagy injekciós tűvel. Tessék választani! És egyet soha ne felejtsen el, Kedves Átutazó, ha villan a vaku, tessék mosolyogni!

Ronald Shusett, Dan O’Bannon? Bizony, az „Alien” első részének átütő sikere után ez a páros követte el ezt a zseniális kisvárosi horrort, amely az utolsó másodpercekig tartogat meglepetéseket. Rendkívül jól megírt a forgatókönyv, bizony a film megtekintése után sokáig törhetjük a fejünket, hogy ki, mikor, hogyan, mielőtt, esetleg már azelőtt, vagy csak utána? A szerencsétlen átutazók halála ügyében nyomozó seriffet James Farentino játssza, és különösen azon jeleneteiben brillírozik, amikor rádöbben, hogy mi folyik szeretett városában. Feleségét, Janet-et Melody Anderson alakítja (őt sajnos később csak tévésorozatokban láthattuk viszont), és hozzá fűződik a film legszívfájdítóbb képsora. Remekel a preparátort játszó Jack Albertson is, aki a szó szoros értelmében ezzel a filmmel szállt a sírba, az utómunkálatok alatt hunyt el.

A „Dead & Buried” azon horrorfilmek közé tartozik, amelyek egyszerre nyújtanak vizuális élményt (a remek maszkmesteri munka és Stan Winston speciális effektusai révén), és alapos tűnődnivalót az agynak. Összefoglalva: egy intelligens horrorfilm, melyben azért vannak vérfagyasztó halálesetek is. Elég durva például az a jelenet, amikor egyik delikvensünk orrába csöveket dugnak, és e csöveken át savat pumpálnak az arcába, csöpögős-fortyogós végeredménnyel. A leghírhedtebb képsor egy kedves nővérkéhez fűződik, aki egy ormótlan injekciós tűt állít bele egy fekvőbeteg szemébe; ezt a jelenetet egyébként kedvtelve vagdossák ki a cenzorok a filmből. Gary Sherman rendező ugyanakkor sok energiát fordít az emberi dráma bemutatására is, és a befejezéskor ezt a drámát vegyíti egy mindenkit (nézőt, főszereplőt) egyaránt érintő hidegzuhannyal.

A dvd a Blue Underground speciális, duplalemezes, sorszámozott kiadása. A kép néhol elég szemcsés, a hangsávok között mindenfélét találhatunk, a bónuszlemezen pedig három doku és képgaléria van. Felirat újfent nuku, viszont ezért kárpótol a szépen kihajtogatható dvd-tok, valamint a jelenetválasztó lapocska hátoldalán egy mutatós keleti filmplakát. Az első lemezen van még háromféle audiokommentár és egy rakás előzetes.

Végeredmény: Egy kedves kisváros kedves lakókkal egy kedvesnek azért nem mondható, de annál zseniálisabb horrorfilmben 

A film: 10 pont

A dvd: 9,5 pont