Cindy and Donna (1970)

Cindy and Donna (1970)

Cindy és Donna testvérek, és életük azon szakaszába érkeztek, amikor az ember felnőtt dolgok után kezd heves érdeklődést mutatni. Donna rendszeresen kiszökik éjjel a hálószobájából, és beszáll a fiúja autójába. Cindy vágyakozva figyeli nővérét, és egyre többször lesi magát a tükörben. A szülők nem sok vizet zavarnak, bár az apának külön élete van: távollétei alatt rendszeresen egy prostituálttal vigasztalódik, haza többnyire már csak újságot olvasni jár, meg néha esetleg bemászik Donna ágyába „kikapcsolódni”. Aztán egy napon elérkezik az idő: a lányok egyedül maradnak, mivel az ősök elutaznak pár napra. Donnának nem is kell több, azonnal fiúja apartmanja felé veszi az irányt, ahol a hódoló bemutatja neki néhány barátját, majd közli, hogy a barátok szeretnének pár fényképet csinálni a bájos idomairól, és hogy jól érezzék magukat kattogtatás közben, még füvet is hoztak. Talán mondanom sem kell, Donna nemsokára már ruhátlanul, betépve hever egy díványon, a „barátok” pedig azon tanakodnak, hogy melyikük legyen az első, vagy esetleg egyszerre mindenki. Cindy ezalatt otthon unatkozik, de nemsokára belép egy barátnője, akivel lemennek a partra napozni. Nem telik bele sok idő, és találkoznak két, magát szintén halálra unó illetővel, akikkel aztán félrevonulnak egy mellékhelyiségbe. A barátnő nem variál sokáig, és átadja magát a szex örömeinek, Cindyvel viszont nem sokra megy hirtelen jött lovagja. Hazaérkezvén a nap hátralévő részét egy kis leszbikussággal tölti el a két barátnő, de nemsokára Cindy életében is feltűnik egy fiú, bár „interakciójuk” váratlanul tragédiába torkollik.

Ahogy a leírásból sejteni lehet, a „Cindy and Donna” egy erotikus, piálós, füvezős exploitation-film, és mivel amerikai, tipikusan (és örömteli módon) „not rated”-kategória. Az átlagosan kezdődő film szép lassan egyre keményedik (mintha csak a cenzorokat próbálták volna meg elaltatni), és amíg az első félórában csak az apuci prostituált-ismerősének kibővített magánszáma az igazán exploitation-elem, addig később dupla orgiában részesülünk. Érdekes módon Cindy leszbikus kalandját nem részletezi a szkript (hiába, ez még csak a hetvenes évek legeleje), de szerintem ahhoz képest, hogy ebben a témában nem Amerikából, hanem inkább Európából várnánk mozgóképet, a film kellően merész és grafikus. Tovább emeli a színvonalat a Cindyt játszó Debbie Osborne is, aki annyira, de annyira gyönyörű (ruhában is, anélkül meg pláne), hogy manapság valószínűleg hollywoodi óriásstúdiók hordoznák a tenyerükön, az összes képregényadaptációban ott ugrabugrálna egy jelmezben csúcsgázsiért, és lehet, hogy még Oscar-jelölést is kapna szépsége miatt (mindezt állig begombolkozva persze).

Aki olyasmire vágyik, mint „két szép leányka szexuális kalandokba keveredik, amíg a szüleik nincsenek otthon”, az a „Cindy and Donna” című filmnél jó helyen kopogtat. Szerintem még sokat látott, vérbeli exploitation-rajongók is szívesen gondolnak majd vissza erre a kilencven percre; a film színvonalát emeli a realisztikus és végig szenvtelen rendezés, a kellően sivár befejezés és az abszolút pozitív csalódást okozó alakítások is (és ha nem mondtam volna, Debbie Osborne valami egészen hihetetlenül gyönyörű).

A dvd egy nyolc filmből álló, négylemezes kiadás, a „Drive-in Cult Classics” hetedik darabja; a többi cím is kellemes kikapcsolódást okoz, mert bár felirat és extrák egy szál se, a filmek igazi alig-alig forgalmazott, nívós ritkaságok.

Végeredmény: Átlagon felüli sexploitation

A film: 8,5 pont

A dvd: 7 pont