Des diamants pour l’enfer/Women Behind Bars/Frauengefängnis 3 (1975)

Des diamants pour l’enfer/Women Behind Bars/Frauengefängnis 3 (1975)

Shirley megöli szeretőjét, aki érdekelt volt egy gyémántrablásban. Shirley börtönbe kerül, ahol a szokásos szcenárió várja: szadista fegyőrök, szexéhes igazgató, beépített spiclik. Eközben odakint néhányan Shirley kiszabadításán fáradoznak, persze nem önzetlenül: mindenkinek a börtön falain kívül-belül egyvalamire fáj a foga, mégpedig a gyémántokra, melyek Shirley letartóztatásakor köddé váltak. A nő minden bizonnyal ismeri a kövek rejtekhelyét, ezért meglehetősen sok kínzáson és szadizmuson kell átmennie szabadulásáig.

Mi kell egy női börtönös filmhez? Először is dekoratív hölgyek, akik persze valami nagy bűnt követnek el, így gyorsan rács mögé kerülnek. Aztán egy szadista igazgató hozzá hasonló smasszerekkel. Nagyjából ennyi, ebből is látható, hogy egy ilyen típusú exploitation-filmet akár minimális költségvetésből is el lehet készíteni. A műfaj mestere, Jess (Jesus) Franco számos börtönfilmje közül a szóban forgó darab mindkét kritériumnak megfelel, Lina Romay (Franco élettársa) és Martine Stedil meglehetősen üdítő látvány az ormótlan rácsok és néhány jellegzetesen helyi statiszta-fogoly között. Van szadista igazgatónk is, aki többnyire azzal múlatja drága idejét, hogy néha egy-egy foglyot felvitet magához szórakozás céljából (persze a gyémántéhsége sem elvetendő nagyságú).

Franco eme filmjében (is) természetesen nagy húsparádét vonultat fel (a foglyok majdnem végig meztelenek, mondván a mediterrán helyszínen rekkenő a hőség éjjel-nappal), és a kínzások is helyükön vannak, bár nem olyan nagy számban, és ez elég meglepő. Ugyanakkor valószínűsítem, hogy a Romay nemi szervébe vezetett áramozás után talán nincs is szükség a téma fokozására (ha viszont egyeseknek hiányérzetük lenne, folytassák a Franco-matinét a „Barbed Wire Dolls”-szal).

Franco ebben a művében próbál karaktereket mozgatni, történetet vezetni, és ez úgy-ahogy sikerül is neki, tehát aki kevesebb sleaze-re, és több fordulatra vágyik, az itt jó helyen jár.

A dvd hátulján a kiadó azzal büszkélkedik, hogy a filmet egy évig űzte-hajtotta, hogy jelen állapotába kerüljön. Az eredmény vonzó: a többfajta borítóvariáció közül a „Cover C” nem vacakol, az összes áramozós-megfojtós képet leközli a hátoldalon. Az extrák nem rosszak: Franco-interjú (levetítik neki a filmet, és ő sztorizik róla), francia kezdés, fotógaléria, trailer, plakátok. A kép gyönyörű widescreen, a hang pedig német, angol, francia.

Végeredmény: Átlagos Franco-sleaze átlagon felüli dvd-kiadással

A film: 6 pont

A dvd: 9 pont