Mamba/Fair Game aka. Mamba (1988)
Mit tegyünk, ha
megharagszunk az exnejünkre? Nagyon egyszerű: pumpáljunk tele méreggel egy
példányt a mamba nevű kígyófajtából, dobjuk be a feleség nagyon nagy lakásába,
örüljünk, hogy a lakásra elfelejtettek ablakot csinálni, valahogy piszkáljuk
meg a zárat az egyetlen ajtón, hogy a nő ne tudjon kijönni, végül pedig
kényelmesen várjuk a halálos marást. Nos, valami ilyesmit tervez (anti)hősünk
is, konkrétabban pontosan ezt. A ténytől, miszerint exneje nélküle is boldogan
él és virul, kifejezetten idegenkedő férj ráadásul semmit sem bíz a véletlenre,
és élő közvetítésben szándékozik végigélvezni az eseményeket, melyek a halálos
kígyóharapásig történnek. Éppen ezért a ház előtt az autójában egy kis
képernyőn figyeli jeladó segítségével a nő, illetve a kis kígyócska mozgását.
Utóbbi aztán mozog is rendesen: csúszik, mint a rettenet egyik szobából a
másikba, és igyekszik bizonyítani azt a tudományos tényt, miszerint arra támad
rá, akin érzi, hogy úgy fél tőle, mint milliomos az adóbevallástól. Na de ennyi
elég is a történetből, amely amilyen egyszerű, annyira nagyszerű is lehetne, de
sajnos nem az.
Pedig aránylag egyben van a
film, és sikerült nagy neveket is szerezni hozzá, például a kamera mögé Dante
Spinottit, zeneszerzőnek meg Giorgio Morodert (aki pénzt is adott a
produkcióba). A legnagyobb probléma a rendező, Mario Orfini, akinek még csak
nem is a rendezői képességeivel van bajom, hanem inkább azzal, hogy elhitte,
érdemes forgatókönyvírással is foglalkoznia. Társszerzőként jegyzi ugyanis a
szkriptet, mely telis-tele van megmosolyogtató, kitalálható és erőltetett
dolgokkal. A Trudie Styler alakította exbarátnő például akkora ökörségeket
csinál már annak tudatában, hogy kígyó van a házban, hogy időnként
legszívesebben a falba vertem volna a fejem filmnézés közben. Mert mit is
csinálnánk mi, átlagpolgárok, ha egy kígyó parádézna a lakásban? Nyilvánvalóan
felmásznánk guggoló pozícióban az ágy tetejére (hátha a kígyó az ágy alatt van,
és mögüle a fal mentén megmar minket). Nyilván elkezdenénk ismeretterjesztő
albumokat keresgélni a polcon (hátha attól, hogy tudjuk, milyen fajta, a kígyó
megijed és angolosan távozik). Biztosan elkezdenénk sikoltozni, amint
meglátnánk a kígyót (hátha beszakad a dobhártyája). Természetesen felmásznánk a
tetőtér rúdjaira (gondolván, a kígyók nem tudnak feltekeredni semmire). És
végül a legjobb: bemásznánk a szoba sarkában lévő állónövények közé, és
összevissza csapkodnánk benne, nyakig állva a levelekben, ágakban (gondolván,
itt biztonságban vagyunk, a kígyók nem szeretik a zöld növényzetet, ez a mamba
is már urbanizált, valószínűleg a fotelben ül, szivart szív és tévézik egyet a
nagy marás előtt). Őszinte leszek: nyilvánvalóan nem az imént felsorolt
eszement tevékenységet végeznénk a kígyóval egy fedél alatt. Hanem mondjuk
fognánk egy ládát/dobozt/cserepet/tálat, és szabad, sík terepre vonulva várnánk
az előbb-utóbb irányunkba sikló dögöt. És hogy miért gyengus Orfini szkriptje?
Így van: a fent felsorolt bugyutizmus egytől-egyig megtalálható benne.
További gyenge pontja a
filmnek a főszereplőnő, Trudie Styler is, aki színészkedni nem nagyon tud,
fintorogni annál inkább (bár azért azt nem Keira Knightley szintjén); és mivel
a játékidő majdnem kilencven százalékában ő szerepel, ez is kissé hátráltató
tényező. De hogy a pozitívumokról is ejtsek szót (nem lesz hosszú): Moroder
ismét hozza magát, a helyenként kissé „Cat People”-ra hasonlító zenéje
színvonalas (annál pocsékabb ezalatt a kígyószemszög alatti sivítozós
hangeffekt). A bevezetés sem rossz, amikor az exférj megvásárolja a mambát; a
jelenet sokat ígér, de ez sajnos így is marad: Orfini ekkor még valószínűleg
friss volt, tele ötletekkel, ambícióval - de aztán, mint illusztráltam, eléggé
tátongó logikai és egyéb mélységekbe kormányozta le a forgatókönyvet.
Tovább nem is szaporítom a
szót: a „Mamba” egy gyengécske próbálkozás, elég hihetetlen, hiteltelen és
erőltetett „izgalmakkal”; a film technikai része a nagy neveknek köszönhetően
színvonalas, mégsem tudja az átlag fölé emelni a fullmérges kígyónk kalandjait.
Végeredmény: Egy kígyó esete egy logikai romhalmazzal
A film: 3
pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése