Ördögi hagyaték/The Legacy (1978)
Egy gyanútlan amerikai
házaspár önfeledt vidéki furikázásra indul motoron valahol Angliában. Örömük
érthető, hiszen hírt kaptak egy jól fizető, nekik szánt állásról. Száguldozásuk
közben azonban egy kis baleset történik, egy Jason nevű arisztokrata elüti a
motort, ami ettől kissé meghibásodik. A pár kisebb horzsolásokkal megússza az
esést, és hogy az öröm még nagyobb legyen, a Jason nevű meghívja a jenkiket
limuzinjába, majd felajánl egy lakosztályt kastélyában, amíg a motort
helyrepofoztatja a személyzet. Nemsokára, ahogy az lenni szokott, furcsa dolgok
kezdenek történni az épületben. Már a párt elszállásoló idős nővér is gyanúsan
viselkedik, de Jason köddé válik, a zuhanyból meg hirtelen csak forró víz
folyik. Másnap reggel furcsa társaság érkezik a kastélyba; tagjai azt állítják,
hogy egy hagyatéki tárgyalásra jöttek. A tárgyalásra meginvitálják maguk közé
párocskánk női tagját, Maggie-t is, aki nem igazán tudja, hogy mi folyik itt,
és legszívesebben lelépne a férjével együtt. De mindez csak vágyálom: a kedves
vendégek kezdenek szépen sorban elhalálozni, Maggie pedig rájön, hogy több köze
van a kastély örökségéhez, mint azt hitte volna.
Szimpatikus, sokat ígérő
történet? Szerintem az, és ami ennél fontosabb, a film tiszteletreméltóan magas
színvonalon ki is hoz mindent a sztoriból. Suspense-rajongók a kellemes,
szellemházas atmoszférát, gore-rajongók az ötletes, változatos halálnemeket
fogják értékelni, és az sem hátrány, hogy a stáb előkelő: az amcsi párt
Katherine Ross és Sam Elliott, Jasont John Standing játssza, a vendégek között
pedig feltűnik a Ken Russell-kedvenc Roger „The Who” Daltrey, vagy a „The Devil
Rides Out”-ból ismert Charles Gray.
A halálnemek mutatósak:
úszómedence, melynek láthatatlan teteje nem engedi fel oxigénért a delikvenst;
elevenen szénné égés, majd kutyák elé vetés és felfalatás; repülő üvegszilánkok
általi halálra szúratás, szóval van itt minden. A finálé egyik fő jelenete is
emlékezetes, melyben Elliott egy nyílpuska segítségével próbálja meg felvenni a
harcot a kastély tetején lévő fegyveressel.
A filmnek igazából egy
gyengébb pontja van, az erőteljesen miscast Katherine Ross, de ennek ellenére
megállapítható, hogy Richard Marquand rendező nagyon jól összedobta ezt a
produkciót, mintegy bizonyítva, hogy nem véletlenül lett ő öt évvel később a
„Return of the Jedi” direktora (rendkívül szomorú, hogy ez az ígéretes rendező
nagyon fiatalon elhunyt). A „The Legacy” megjelent anno Magyarországon vhs-en
az azokra az időkre jellemző remek szinkronnal.
Végeredmény: Kellemes hetvenes horror, nem több, nem kevesebb
A film: 8
pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése