Damned in Venice/Nero Veneziano (1978)

Damned in Venice/Nero Veneziano (1978)

Nővér és fivér sodródik ide-oda, míg végül egy rokonnál kötnek ki. A nővér szép és szókimondó, a fivér vak, de furcsa víziói vannak, amelyek véres gyilkosságokról szólnak. Egy idő múlva a testvérek egyedül maradnak a házban, majd egy igéző jellemű és kisugárzású idegen teszi náluk a tiszteletét. Az idegen távozása után Christine terhes lesz, a gyermekkel azonban valami nem stimmel: lehet, hogy a sátán nemzette?

Ha ezt a történetet és a belőle készült film évszámát egymás mellé tesszük, rögtön eszünkbe juthat egy híres amerikai horror két évvel korábbról, amelyben Gregory Peck otthonába egy gyermek képében beköltözik valami nagyon gonosz. Az olaszok kedvtelve kopizták le ekkoriban a nagy amerikai kasszasikereket (Az ördögűző sem úszta meg persze), és tettek beléjük még több vért és borzalmat úgy, hogy közben a történeten túl sokat már nem kellett variálni. A „Nero Veneziano” mindenesetre elég érdekes darab, bár messze nem tökéletes, hogy finoman fogalmazzak. Az alakítások elég egyhangúak, viszont meglepetésre a főszerepet játszó Rena Niehaus igen nívósan játszik (sajnos itt nincs partnerei közt Michele Placido, mint a La orcában). Az emlékezetes jelenetek közül figyelemre méltó egy patkányokat és egyéb, csatornában élő nyálkás állatkákat ontó kút (amelyben a vak fiú gond nélkül mosogatja szemeit, hátha csoda történik), valamint az a hírhedt képsor, amelyben ugyanő egy csecsemővel "érdekes" dolgot művel.

A fényképezés, és különösen Pino Donaggio zenéje magas színvonalat képvisel, és a film maga bőven a nézhető kategóriája. Sajnos azonban mégsem lehet megkerülni azt a tényt, hogy Ugo Liberatore produkciója csak egy másolat, egy divathullám terméke. A sztori egy az egyben le van nyúlva, gondos kezek pedig egy kicsit cizellálták az alapanyagot. Ha a néző ettől függetleníteni tudja magát, akkor élvezni fogja a profin időzített sokkeffekteket – de azért azt nem ajánlanám, hogy Richard Donner két évvel korábbi remekműve utólag kerüljön megtekintésre.

Végeredmény: Ómen-kópia – ha az eredeti nincs kéznél, ez is megteszi

A film: 7 pont